- SZABADPOLC
Szerző: Báron Györy
2017.08.09.
„Jövő hétre remekművet találok” – ígértem legutóbb ezeken a hasábokon (Uborkaszezon, ÉS, 2017/30., júl. 28.), midőn egyszerre négy új film megtekintéséről igyekeztem finoman lebeszélni a nyájas olvasót. Nos, találtam. A Pannonia Entertainment mutatta be nemrég, s bár ma már egyetlen mozi sem játssza, más forrásokból hozzáférhet, aki kíváncsi rá. Hibátlan mozgókép, egy lenyűgöző esztétikai célkitűzés tökéletes megvalósítása. Minden a helyén van benne, a forgatókönyvtől a színész játékon át a zenéig és a visszafogott, hajszálpontos rendezésig. Talán csak Fellini, Bergman, Ozu, Tarkovszkij művészetének csúcsaihoz hasonlítható, ám a filozófiája, ha lehetséges, még azokénál is alapvetőbb és mélyebb. Ilyet – hogy tovább emeljem a tétet – egyedül csak a nagy Chaplin tudott, előtte és utána senki.
Idei bemutató, de nem mai film, mert manapság, konkrétan az utóbbi évtizedekben, lényegében az aranykor lecsengése óta, korszakos remekművekhez alig volt szerencsénk – ezt is az archívumok polcairól kellett előszedni, leporolni, felújítani. Nem csigázom tovább az olvasót: a Modern időket mutatták be néhány hete nálunk, gyönyörűen kitisztított és restaurált kópiáját, amelyet az eredeti szépségében élvezhettünk, amíg pergett a mozikban. Ritka film az ilyen, századszorra sem lehet megunni. Tanácsos időről időre elővenni, akárcsak Chaplin többi remekművét a Nagyvárosi fényektől A diktátoron át a megrendítő búcsúszimfóniáig, a Rivaldafényig, hogy legyen mércénk a mai zűrzavarban. Miként a színházi embereknek időnként leemelni a polcról a Shakespeare-összest, hogy tudják, emlékezzenek rá, merre hány méter.
S ne dőljenek be a múló divatoknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.