Szerző: 24.hu
2017.08.16.
Kevés fontosabb dolog van, amiről egy rabbi – most Magyarországon – beszélhetne, nemigen van fájdalmasabb, mint a dolgozók és „a munka világából” is kitaszítottak borzalmas kiszolgáltatottsága.
Egy hete rágódom, hogy megírjam-e ezt a cikket vagy sem…
Ám nem tudtam lenyelni. Megakadt a torkomon. Mert “zsidóügy”.
Vágjunk a közepébe!
Úgy tűnik, vannak olyan rétegek Magyarországon, amelyekkel bármit meg lehet csinálni. Bár a zsidó Biblia nem szociális törvénygyűjtemény, ám ez a bő háromévezredes alapmű, a próféták örökéletű szavai felhívják a figyelmet az özvegyek, az árvák, a rászorultak támogatásának erkölcsi és isteni parancsára.
És ez ma is érvényes.
Ez nem zsidó ügy. Hanem emberügy, testvérügy.
Már a hír is fájdalmas: “Beszüntették a munkát a kazánosok Makó legnagyobb üzemében, a gumigyárban”, ahol a kánikula miatt végképp embertelenné váltak a munkakörülmények” – írta pár napja az újság.
„Most, kánikula idején embertelenek itt a körülmények: a kazán fala 150 fokos, a levegő, amit belélegzünk, néha szó szerint fájdalmat okoz a tüdőnkben” – számolt be az érintettek egyike a Délmagyarnak, hozzátéve, hogy többen rosszul lettek közülük.
„Az esetre a vegyipari dolgozók szakszervezetének elnöke, Székely Tamás hívta fel a Délmagyar figyelmét, aki azt is elmondta, a szakszervezet helyben megpróbált közvetíteni a dolgozók és a vezetés között, de nem jártak sikerrel.”
Az egyik tárgyalófél (a dolgozóké) úgy gondolta, hogy ha a munkások rosszul lesznek, az talán elég ok lehet arra, hogy egy ici-picit felfüggesszék a munkát, a másik oldal (a munkaadó), másként gondolta. És a kasszakulcs meg nála van.
Eddig a hír.
És van egy másik is – szintén a közelmúltból:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.