Szerző: Pallás György
2017.08.28.
A Debreceni Egyetem által Putyinnak adományozott Cívis Honoris Causa kitüntetést nem felháborítónak, megdöbbentőnek, hanem egyszerűen szánalmasnak tartom. Beleillik abba a szomorú folyamatba, amit az egykor nagy hírű, tekintélyes intézmény az elmúlt évtizedben magáról megmutatott.
Az egyetemi szenátus 2017. augusztus 18-án hozott döntése jellemzően akkor született, amikor Putyin látogatási tervezete köztudottan debreceni helyszínt is tartalmazott. Meg kellett kínálni valamivel! Nem feltételezem, hogy a döntés oka közvetlen központi nyomás volt, sokkal inkább egy belső megfelelési kényszer. Az a megalázkodó, hajbókoló stílus, amelyet Putyin egykori irodalmár honfitársai, Tolsztoj, Csehov, Gogol és más nagyhírű írók már két évszázaddal ezelőtt csinovnyik magatartásként jellemeztek. Akkoriban a cár hivatalnokai, ma pedig diktátor utódjának szánalmas hűbéresei viselkednek az elvárásnak megfelelő módon!A szenátusi döntés méltatlan az egyetem korábbi nagy tekintélyű vezetőihez, rektoraihoz és tudósaihoz is.
Az egyetemi autonómia korábban, még a pártállami időkben sem volt puszta formalitás. Bognár Rezső professzor az ötvenes években is el tudta érni, hogy az egyetemet Kossuth Lajosról és ne Rákosi Mátyásról nevezzék el. Ma az egyharmados rektor által „vezetett”szenátus nagy hírű elődeitől eltérő értékrendet képvisel. Ez pedig alapvetően eltér mind a rendszerváltási, mind pedig az európai értékrendtől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.