Szerző: Tóth Ilona
2017.08.26.
Elnézést kérek Handó Tündétől, amiért most piros bugyiban írom ezeket a sorokat. Tudom, az ő kollégáinak ezt nem szabad, szerencsére én nem vagyok bírósági dolgozó, és olyan bugyit viselek, amilyent akarok. És még csak arculati kézikönyv sem kell hozzá.
Amúgy, mi a jó medvetalpas fene köze van az Országos Bírósági Hivatal elnökének a dolgozók fehérneműjéhez? Tudtommal, levetkőzni nem kell ott sem, nem mindegy hát milyen színű a gatya, melltartó, harisnya? Mit képzel ez a nő, milyen jogon alázza meg az embereket – ráadásul 8 millió forintért. Ennyiért rendelte az arculati kézikönyvet, amelyből kiderül, hogy a bíróságokon dolgozók hogyan viselkedjenek, mit vegyenek fel.
Már régen tudom, hogy sok embernek elmegy a józan esze a hatalom mámorában, és buták, mint kedvenc tyúkom, a Dorottya.
Azt tudnám, milyen az erős és túlzott parfüm használat? A parfümnek illata van, a parfümnek csúfolt kutyulék pedig büdös. Na de, hogy ez a jól ápoltság ismérve legyen, az minősíti ezt az egész Handó-őrületet. Nekem is volt olyan kolléganőm, akit három kilométer távolságból is éreztünk. Szóltunk neki, aztán ennyi. Csak nem oda akarnak kilyukadni, hogy már kinézték azt a jó haver parfüm készítőt, aki majd egyen szagot csinál a bírósági nőknek?
Hadat üzennek a kócos hajnak is. Általában minden nő kis táskájában van fésű, azt meg éppen Handó Tündének illene igazán tudnia, mikor kócos, mikor szél lebbentette vagy divatos egy frizura...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.