Szerző: Fábián András
2017.08.30.
Gyakran hallgatom a betelefonálós műsort, amikor csak időm engedi, vagy éppen nem felejtem el bekapcsolni a rádiót délután négykor. Hallgatom, mert várok valamire, valami biztatóra, amit más hallgatók, a betelefonálók, már tudnak, csak én még nem értesültem róla. Nem tudhatunk mindent, de legalább törekednünk kell rá.
A megoldásra várok, a valós problémákra adandó válaszra, a módszerre, amely realitássá teszi a kormányváltást, ami számomra napról napra egyre távolabbinak tűnik.
Ötletekből persze nincs hiány. Egyik abszurdabb, mint a másik, némelyik dühítően ostoba, és a legtöbbnek köze nincs a valósághoz. Néhány dologban azonban valamennyi elképzelés megegyezik. Különös módon ez mindegyiknek az alapvetése. Orbánt és a maffiaállamot le kell váltani. Ez csak valamennyi magát demokratikusnak tartó párt összefogásával valósítható meg. A választókerületekben a Fidesz jelöltjével szemben csak egy ellenzéki jelöltet lehet állítani. A szimpatizáns választók intenzív és motiváló mozgósítása a legnagyobb és egyben legnehezebb feladat. És megint csak összefogás, összefogás, összefogás.
Ezt követően aztán képzettségtől és vérmérséklettől függően jönnek a bölcsebb, átgondolt, vagy brutálisabb, nem egyszer kevésbé kidolgozott elképzelések, de ezek már praktikusan a választások utáni közvetlen és középtávú feladatokra vonatkoznak.
Van még egy gyakori, lényegi eltérés az együttműködés hogyanját és mikéntjét illetően, amit sokan igyekeznek bagatellizálni, holott nagyonis lényegi kérdésről van szó: a Jobbikkal való megállapodás lehetősége. Ezt a problémát szerintem érdemes részletesebben vizsgálni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.