NAGY BANDÓ: GYŐZZÖN A JOBBIK! (NEM FÉLREÉRTENI)

24.HU - POSZT ITT
Szerző: Nagy Bandó András
2017.08.19.

Szerzőnk focit néz, de politikusokat lát. Illetve nem lát. Ettől olyanokat ír le, mint például: "Direkt nem írtam két csapatot, mert a pálya egyik felén egyelőre csupán kis nyüzsgő sokadalmat látok, mely sehogy sem képes ütőképes csapattá lenni."

Évek óta nem ültem lelátón, mondhatnám, elkényelmesedtem, a tévé úgyis adja a meccseket, látom a visszajátszásokat, amiről lemaradtam, pótolhatom, megismétlik, és még lassítják is, hihetetlen részleteket mutatnak meg az operatőrök. Mégsem a kényelem tart itthon, inkább az idő szűke. Bosszant, amikor bármilyen sorállásnál beszól egy idős ember: „Menjen csak előre, ráérek, nyugdíjas vagyok.”

Hogy érnél rá, gondolom magamban, és ezt mondom magamnak is:

kevesebb időm van már, mint amennyit elfogyasztottam, igenis számít minden egyes perc.

Persze ehhez az is kell, hogy legyen tennivalóm, és ne csupán öregecskén töltögessem el a soha vissza nem térő időt. Gyakran úgy ülök a tévé előtt, hogy közben olvasok, írok, az időm drága, igen, egyre drágább lesz, akármilyen csapatok vergődése nem köt le, nem érdekel.

Ettől függetlenül örökös lelátón ülő voltam, vagyok és leszek. Sosem volt szándékomban csapatot választani, a jó csapat játéka gyönyörködtet, a gyöngébbnek szurkolok, jó meccset akarok látni. Volt, hogy rajongtam a MU-ért, brillíroztak, és volt szívük. Szurkoltam a Bayernnek is, a Realnak is, és Messi kellett ahhoz, hogy a Barcáért szorítsak. A Roma épp úgy lázba hozott, mint az Inter, mindebben benne voltak a legnagyobbak és legjobbak, akik egyedül is képesek voltak eldönteni egy-egy meccset, és minden pillanatban olyanokat csináltak, amire mások nem lettek volna képesek.

Hazai kedvencek is voltak: az egykori Vidi, a tíz válogatottat adó Diósgyőr, az Alberttel és Varga Zolival fölálló Fradi.

És hogy valóban egy aranycsapatot tegyek a sor végére: a világszínvonalon játszó egykori Újpest, Fazekassal, Göröccsel és társaikkal...

ITT OLVASHATÓ