MUNKA

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.08.13.

Az Igazgyöngy stratégiája átfogja az élet minden területét, a fejlesztéseket pedig a kisgyermekkortól a felnőttkorig ütemezi. Kezdődik az egész a baba-mama klubbal (vagy talán még korábban, a kismamákkal), itt a három év alattiakra és az anyukákra fókuszálunk, aztán jön az óvodás korosztály (sokan járnak a tanodánkba a testvéreikkel), őket követi az általános iskolás korosztály, ahol a szociális készségekre összpontosító művészetoktatás mellett a tanoda segíti a gyerekek előmenetelét, aztán a középiskolások, végül a felnőttekre irányuló fejlesztések.

A legkudarcosabb a középiskola, kevés gyereket sikerül jelenleg még a 16. életév után a rendszerben tartani, de bizakodunk, hogy a mostani tanodásoknál már nem lesz ilyen gond.

A folyamat a stratégiában nem úgy néz ki persze, hogy elkezdjük egy kisgyerekkel, és úgy visszük tovább a szakmaszerzésig, lassan építve az egészet, párhuzamosan megy minden, és mindenhol vannak benne szereplők. És nyilván, aki a pozitív hatások kereszttüzében több időt tölt, ott látványosabb a változás. Azért is kevesebb a siker a mostani középiskolásoknál, mert mikor ők az általános iskola alsó tagozatába jártak, pl. még nem volt tanodánk, ami segítette volna az alapkészségeik biztosabb fejlesztését. Így a továbbgörgetett hiányok a középiskolában alkalmatlanná tették őket a továbblépésre, és ennek összes hozadékával, a tankötelezettségi korhatár után otthon maradtak inkább. Szakma nélkül. Épp úgy, mint a szüleik. (Meg persze hozzátesz a problémához a szakképzés alkalmatlansága is.)

A folyamat vége a felnőttekkel végzett munka. Ez is sokrétű, áthatja a közösségfejlesztés, de benne van az önfenntartási képességek és a munkavállalói kompetenciák fejlesztése is. A munka nagyon fontos elem ebben az egészben. Mert minden, de ez, különösen visszahat a gyerekekre is, fontos, hogy lássák dolgozni a szülőt, más a minta így, rendes munkaviszonyban, rendes fizetésért, értéket teremtve, más, mint az alkalmi, vagy fekete munkán, vagy a közmunkán.

Biztos vagyok abban, hogy csak akkor tudunk valós, fenntartható változást elérni, ha munkahelyeket is teremtünk, ahol a felnőttek dolgozhatnak, és ahová becsatornázódhatnak azok a fiatalok, akik már munkaképes korúak. Így lehet csak egységes rendszerré formálni a fejlesztést...

ITT OLVASHATÓ