Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2017.08.23.
A nyár nagyjából azzal telt, hogy számolgattuk, hány iskolában cserélték le az igazgatókat. Palkovics László oktatási államtitkár most ünnepélyes keretek között ki is nevezett párat – ki is bújt a szög a zsákból...
Az még csak hagyján, hogy Palkovics már vitathatatlan tényként kezeli, hogy a kormány jó irányt jelölt ki az oktatásban, ezen már kuncogni se érdemes. Na de mit kezdjünk azzal, hogy az államtitkár kimondta, „az igazgatók fontos feladata a pedagógusok motiválása, munkájuk megfelelő honorálása”?
Ilyenkor érdemes belegondolni abba, amit még Hoffmann Rózsa sulykolt bele a fejekbe, amikor az életpálya-modell bevezetését szorgalmazta, amit 2013-ra, a szakma tiltakozása ellenére is átvertek. Vissza akarták állítani a pedagógus szakma becsületét, legalábbis papíron. Igaz, már akkor se nagyon hitt nekik senki.
A szakma becsületét oly nagyon visszaállítani akaró oktatási kormányzat ehhez képest mindent megtesz azért, hogy a felelősséget a pedagógusokra (borostás-kockásinges naplopókra) hárítsa a romló tanulmányi eredményekért, miközben indokolatlanul terheli túl őket adminisztrációs feladatokkal, az állandóan változó körülmények miatt további pluszterheket ró rájuk, kiszámíthatóság helyett pedig feszült és megfélemlítő légkörben dolgoztatja őket. Cserébe viszont időről időre győzelmi jelentésként tálalja a béremelés újabb etapjait – hogy legalább a propagandalapokban lehessen mutogatni, milyen jól is megy mostanában a tanároknak.
Mindez azonban porhintés, nem több...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.