Szerző: Határátkelő / Zoltán
2017.08.24.
Zoltán története bizonyos mértékig tipikus: adott egy agyonhajszolt, kifacsart ember, aki emiatt elveszíti a munkáját, és mivel már közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez, nem is talál másikat. A már egy ideje Ausztriában élő család régóta hívja, így úgy dönt: belevág. A történet viszont innen már talán kevéssé tipikus, viszont elgondolkodtató – én remélem, jön a folytatás.
„Sokáig gondolkoztam, hogy írjak-e Önnek. Kit érdekelnek ma otthon egy „nyugger” sirámai? Nem állt szándékomban az országot elhagyni, a gyerekeim többszöri kérésére sem, akik már régen kint élnek. Itt a házam, a feleségem a 92 éves édesanyjával.
Volt jól fizető állásom, amiből hárman szépen megéltünk. És pont az állásom lett a vesztem, 24 órás ügyeletben voltam egyedül 2,5 éven át, ami végül is az egészségem rovására ment.
Kifacsarva és bizonyos intrikák miatt egyenesen vezetett az út az utcára 57 évesen. Orvosomnak már előtte egy évvel jeleztem a problémáimat, fáradékonyságomat. Az összes, amit fel tudott mutatni, hogy vérszegény vagyok, és szedjek vastablettát.
Rosszul lettem a nyelvtanfolyamon
Elnézést, de ennél rövidebben ezt nem tudom leírni. Két hónap hiába való álláskeresés után, engedve nekik, kimentem én is Ausztriába szerencsét próbálni, ahol a 43,5 év munka viszonyom, és a jövedelmem után 850 eurós munkanélküli segélyt állapítottak meg egy évre.
Beiratkoztam német nyelvtanfolyamra, ahol rosszul lettem, hiába mondtam, hogy otthon is többször előfordult, azt mondták, kötelességük kivizsgálni, a vashiánynak oka van.
Így kerültem Grazba kórházba, ahol megállapították, hogy érszűkületem van és bypass műtétet hajtottak végre rajtam. Beadtuk a leszázalékolási kérelmet, aztán több mint 1 évig nem történt semmi.
Majd hoztak első fokon egy határozatot 42%-ról, és mivel egy évig nem volt Magyarországon jövedelmem, 37 700 forint járadékot állapítottak meg (előtte 399 000 volt az igazolt bruttó fizetésem)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.