LEVÉL A BALKON DALNOKÁHOZ

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2017.08.10.

Hetven? Mióta? Már legalább ötven éve, amikor megjelentél Fagin-kabátodban, aztán meg mocskos, vén kéjenc, istentől elrugaszkodott Aqualungként, mígnem kikötöttél a 21. század második évtizedében Homo Erraticusként. Sosem volt korod, legfeljebb múló éveid, amelyek magukkal vitték szénaboglya hajadat, és sajnos a hangodat is. 

Jethro Tull? Jethro Tull és együttese? Tudom, ezzel lehetett a legjobban kihozni téged a sodrodból, holott évtizedeken át rajtad állt vagy bukott az együttes. Azon, hogy mit írsz, mit komponálsz, hogyan énekelsz és fuvolázol, hogyan bűvészkedsz és tornászol a színpadon, miként szökdécselsz féllábon anélkül, hogy seggre esnél. No persze, ha nem lettek volna melletted mindig nagyszerű muzsikusok, mindenekelőtt a hűséges Martin, akitől állítólag elég csúnyán váltál meg több évtized után, és aki nélkül a „Jethro-hang” nem létezik, aligha születtek volna meg azok a zseniális lemezek, a prog-rock (egy másik kifejezés, amit szívből utálsz) mérföldkövei és nem tódultak volna a koncertjeitekre. Hogy úgy döntöttél, hogy pályád befejező szakaszában saját neveden fogsz játszani? Hiába – akkor is Hozzád nőtt a Jethro Tull-életmű, és szólómunkáid is abból a zenei közegből nőnek ki: a brit szigetek népdalkincséből, a reneszánsz és a barokk hagyományaiból, amelyet átszövöget a hard-rock, a blues és sok minden más, aminek nem tudok és nem is akarok nevet adni...

ITT OLVASHATÓ