Szerző: Kuczogi Szilvia
2017.08.13.
Kollár-Klemencz László a Kistehén ünnepi koncertjére készül. A baloldalt okolja, amiért elengedte a magyar vidéket. Színpadi tapasztalata azt súgja, jót tenne Botkának egy dal.
- A szigetes reklámdallal azonosított tizenöt éves Kistehén a Budapest Parkban ünnepel. Hogyhogy?
- Egész estés élményt szeretnénk nyújtani a közönségünknek. Egy fesztiválon előtte és utána máson jár a fesztiválozó esze, még a koncert közben is azon gondolkodik, vajon mi zajlik éppen a másik színpadon. A Szigettel nincs közelebbi viszonyunk, egyszeri együttműködés volt. Régebben a magyar fesztiválok nem voltak ennyire profitorientáltak. Aztán üzletemberek vették át az irányítást. A fesztiválszervezés komoly iparág, ezért idővel finomodni fog Magyarországon is. A közönség továbbra is keresi az alternatív fesztiválokat, az egy hét együttlétet, emiatt érezhetően erősödnek a kisebb fesztiválok. A Fishing Orfű, a Bánki. A művészeti fesztiválokat most nem is számolom ide, pedig megrázó volt múlt héten, ahogy az Ördögkatlanban Verdi Requiemjét tömegek hallgatták a fűben heverve, egy hegy lábánál a csillagos ég alatt. Ezekre a kulturális élményközösségekre nagy szükség van.
- A popzenészek magukra hagyták a harmincas, negyvenes, ötveneseket, nekik nem zenél sem Bródy János, sem a Welhello. A Kistehén viszont éppen a középgenerációt szólítja meg. Tudatos döntés?
- Furcsa helyzet, a hazai popzene nem túl régen született. Most kezd kinyílni korosztályi értelemben is, egyre több generáció hallgatja. A nagy öregek is beengedik az életükbe az újdonságokat, nemcsak a régi sikereiket játsszák unásig, hanem inspirálódnak is a fiatalabbaktól. Tizenhat évesen azt hittem, ha nem lesz azonnal zenekarom, lecsúszok mindenről, huszonévesen már öreg leszek, és a közönségem is kiöregszik. Harminc felett nem akarok majd lázadni, nem fogok forradalmat csinálni, akkor már más lesz a dolgom - így képzeltem, de nem így lett.
- "Harminc felett már nem kell forradalmat csinálni": a rendszerváltás pillanatában felnőtt generáció ikonikus alakja, a későbbi miniszterelnök is gyakran utal erre. Orbán Viktor az élettanilag szükségesnél gyorsabban vált konzervatívabbá és öregebbé a saját életkoránál, és ezt követendő mintává is tette. Az a fajta felnőtt lett, aki csak a régi lemezeit veszi elő.
- A rendszerváltás körül együtt fociztam Orbán Viktorral, az akkori egyetemistával. Amikor a haladó szellemiségű Bibó Kollégiumban értelmiségiek társaságába került Budapesten, őt is áthatotta az ottani fiatal forradalmi hév. Ezt teljes szívvel átérezte a Fidesz kezdeti időszakában. Aztán továbbgondolta. Nálunk az egyetemista évekre hozzá hasonlóan a magyar diákok kilencven százaléka zárványként gondol. Mint egy hosszú nyaralásra egy szigeten, ahol furcsa, új eszmékről hallanak, új ízeket kóstolnak. Radikálisabban gondolkodnak, vadabb zenéket hallgatnak, változásokat akarnak, de az egyetem után vége a fiatalságnak, komolyan kell viselkedni.
A diplomával együtt kiakasztják a dolgozószoba falára az akkori barátaikat és a zenéket is. Az egykori évfolyamtársaim számára továbbra is az a legnagyobb élmény, ha a Jethro Tull fellép Budapesten. Őket nem érintette meg, hogy azóta millió jobbnál jobb dolog történt a zenében, mert a fiatalságuk véget ért a diplomaosztón. Ahogy Orbáné is. Megérezte, hogy ahonnan eljött, ott azt várják tőle, hogy végre komolyodjon meg. Kis János és köre diákos forradalmár maradt, ezért levált róluk. Az MDF körül viszont tulajdonképpen jól mentek a dolgok, a konzervatívabb értékrend is könnyebben volt képviselhető a számára. Megérezte, hogy rövid idő alatt messzebbre lehet lépni abba az irányba, mint a másikba valaha is. Orbán Viktor jól ismeri ezt a közeget, mert ő maga is ilyen. Tudja, hogy az ország nyolcvan százaléka azonosan gondolkodik arról, milyen egy felnőtt. Komoly...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.