KISZIPPANTANÁK AZ OXIGÉNT A KIS FALVAKBÓL?

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Tóth Ilona
2017.08.10.

Kiszemelte az Orbán-kormány a kistelepüléseket, mondván, minek oda önkormányzat, polgármester. Majd a nagy központból figyelik az 1,67 millió falusi embert. No, akkor végleg oda a mi amúgy is törékeny demokráciánk.

Soha nem feledhető élmény. A nagypapáéknál, Himesházán maga volt a csoda. Amikor a Csinos kiscsikó megszökött Juci mellől, és nagy lendülettel kivitte a fakaput. Amikor a libák a fenekembe csíptek. Amikor a nagymama rongylabdát kreált nekem, azzal szórakoztam. Amikor még forrón ettem volna a frissen sült kenyeret. Amikor a fára mászva majszoltam a szilvát, és kenyeret kaptam a dinnyéhez.

A kis falu maga volt a nagy élet. A templomra, a kocsmára és a kisboltra emlékszem. Mise után irány volt az ivó, ott találkoztak a családok, amúgy a fröccs Lajos nagybátyám kedvence volt. Ő, ha hangosabban szólt, a falu eleje, vége hallotta, mondták, a Lajos megint nagyon mérges. Sokszor nem bírt az igazságérzetével az én juhász nagybátyám.

Falun élni gyerekként nagy varázslat, minden mai fiúnak, lánynak ajánlanám. Persze, ma más kihívások ingerlik őket, ami nem baj, de egy kis vakáció az állatok, a természet ölében csak javukra válna. Sajnos, nem sokáig tartott a himesházi idill, nagyapáék elköltöztek, de ami még szomorúbb, tízéves voltam, amikor a nagymamám meghalt.

Aztán az akkor még faluban, kicsit nagyobban ugyan, gimnáziumban tanultam. Okos Pallagh, képzelje el, népszerű volt gimisnek lenni, ragadt is ránk a tudomány. Ott már 1952-ben középiskola volt. Azóta átvészelt minden vihart, remélem, a Balogéknak nem jut eszükbe tönkretenni. Ezt is.

Himesházán azóta sem jártam, tudom, pici falu, kétezernél kevesebb lakóval. Ilyenből az országban van 2373...

ITT OLVASHATÓ