KÁDÁR FELTÁMASZTÁSA

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.08.29.

Vannak időnként felkapott dumák, egy darabig a csapból is ömlik - általában a hülyeség.
Ilyen volt a rendszerváltozás okaként az eladósodottságot feltüntetni, aztán egy időben roppant elégedettek voltunk az általunk kivívott szabadsággal, utána meg azt mantráztuk, hogy Putyin éppen olyan, mint Sztálin volt.
Mostanában a helyi sláger a Kádár-rendszer visszatérte, aminél veretesebb baromságot ritkán hall az ember.
Kívülnézetből egészen normálisnak tűnő emberek is képesek leírni ilyesmiket, legutóbb például a mai Népszavában Hargitai Miklós taglalta, hogy a történelem ismétli önmagát, "ma is birodalmak és ideológiák állnak szemben egymással, határokat tologatnak ide-oda - most éppen nem országokét, hanem befolyási övezetekét.
És bárhogy szépítjük vagy torzítjuk, egyik oldalon a szabadságban és a felelősségben hisznek, a másikban abban, hogy az embereket irányítani és kontrollálni kell; az egyik oldal megtanulta az érdekek egyeztetését, és a kompromisszumkeresést, a másik a nyers erőben bízik; az egyik oldalon a tudás, a verseny, az innováció a hajtóerő, a másikon a nyersanyag, az energiahordozó, és az élőerő..." és így tovább, - a világ, ahogy azt Móricka elképzeli.

Nem szeretnék itt hosszan elmélkedni arról, hogy a neves szerző elfeledkezett a arról, hogy menet közben megszűnt a Szovjetunió, és vele együtt megszűnt, de legalábbis háttérbe szorult a marxi ideológia, meg a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló társadalom is, a hajdani Szovjetunióban éppúgy, mint csatlósállamai tekintetében.
A kelet-nyugat ellentét ezért hát nem ideológiai vetélkedés, hanem a kapitalista nagyhatalmak harca a világ újrafelosztásáért, a nyersanyagforrásokért és a piacért.
Bizony-bizony, Oroszország is kapitalista nagyhatalommá lett az idők folyamán, és beszállt az osztozkodásba, kéri az őt katonai és gazdasági ereje jogán megillető részt a világból.
És akkor Kínáról még szó sem esett, India meg mintha nem is létezne.
Volt már ez ügyben két világháború, halottak millióival, és csak remélni lehet, hogy az emberiség behúzza a féket, mielőtt elpusztítaná önmagát - és ez nem költői túlzás, hanem a borzasztó valóság maga.
Arról sem esik nálunk gyakran szó, hogy hat éve orosz űrhajókkal közelítik meg az amerikaiak a Nemzetközi Űrállomást, ezek híján mehetnének háromkerekű biciklivel.
Arról sem esik sok szó, hogy Kína megcélozta ember küldését a Holdra, két űrállomása kering a Föld körül, hadserege komoly erőt képvisel, és arról sem, hogy Amerika fülig el van adósodva nála.
Hogy az oroszok az Azovi-tengerről indított rakétáik tűpontos találataival is operáltak Szíriában, ez már csak hab a tortán, az a tény pedig, hogy Oroszországban a periódusos rendszer minden eleme fellelhető, csak aláhúzza gazdaságának jelentőségét.
Hogy társadalmi berendezkedése, államszervezete nem kimondottan angolszász típusú?
Miért is lenne az?
Hiszen még a nyugati államok, melyek évszázadok óta egymást csiszolgatják simára, sem egyformák - aki nem hiszi, hasonlítsa össze az angol, a francia meg az amerikai államszervezetet.
Rá fog jönni, az amerikai elnök sem kisebb despota, mint az orosz elnök, legfeljebb olyan, mint a mókus, mely köztudottan olyan patkány, melynek jó a sajtója...

ITT OLVASHATÓ