Szerző: kreatív pszichológia
2017.08.30.
Miért játszmázunk?
A játszmák egy része egyszerű időtöltés, többségében azonban mélyebb mozgatórugók is fellelhetőek. Eric Berne pszichiáter szerint a játszmák az intimitást - a bizalmat és az önbizalmat, valamint az őszinte érzelem kifejezést – pótolják.
Mindenki vett már részt játszmában, de nagy egyéni különbségek vannak a játszmázás intenzitásának, gyakoriságának tekintetében. A „lelkes” játszmázóknak megvannak a kedvenc játszmái és a kedvelt szerepei, melyhez ráadásul olyan partnereket választanak, akik lelkesen vállalják a kiegészítő szerepeket. Mielőtt azt gondolná, hogy Ön egyszerűen peches, hogy a környezetében élők folyton belekényszerítik Önt a játszmáikba, jobb, ha tisztában van vele: a játszma is egy olyan „játék”, amihez legalább két ember kell!
„Mi a baj?”
A „mi a baj” kezdő lépése az egyik fél látható, sőt látványos rosszkedve és szótlansága. Általában nem kell hozzá sok idő és elhangzik a „mi a baj?” kérdés. A játékosok mentalitásától és játékos kedvétől függ, hogy a „semmi”-től mennyi idő alatt jutnak el a „ha szeretnél/ismernél/figyelnél, akkor tudnád!” kulcsmondatig, ami megsemmisítő csapást jelent a helyzet előtt továbbra is értetlenül álló félre. Bűntudat, párkapcsolati feszültség, csalódottság – mindkét oldalon, ráadásul nem kevés feleslegesen eltöltött idő! Kellő önbizalom és a partnerbe vetett bizalom birtokában miért nem lehet már az elején megmondani, hogy mi a baj?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.