Szerző: Bern Andrea
2017.08.19.
1942. február 12-én szavazott a magyar parlament képviselőháza a kormányzóhelyettesi tisztséget létrehozó törvényjavaslatról. Hónapok óta tisztában volt mindenki azzal, nem csupán magyar közéleti körökben, de Európa nagyobb fővárosainak külügyminisztériumaiban is, hogy a tisztség várományosa Horthy István, a kormányzó idősebbik fia. A kormányzó szűk körei és az USA budapesti követe, Herbert Pell előző nyár eleje óta lobbiztak Horthy István államfő-utóddá választása érdekében. Nagyjából fél év alatt a döntéshozók többségét, sőt a döntően legitimista katolikus püspöki kart is meggyőzték, hogy a német befolyás erősödése miatt szükséges az utódkijelölés. A törvénytervezet parlamenti vitájának idejére a kérdés így gyakorlatilag már eldöntött volt, a leendő kormányzóhelyettes megválasztását csupán a Magyar Nyilaskeresztes Párt és Imrédy Béla Magyar Megújulás Mozgalma ellenezte nyíltan. Ők azonban szokásukhoz híven hangosan tették ezt.
A fent említett napon nyilas röplapok árasztották el az országgyűlés folyosóit. Változatos történetekkel indítottak támadást Horthy két fia ellen. A budapestiek számára közismert nagyvilági életük egy-egy epizódját túlozva – alaptanul – bűncselekményekké, vagy legalábbis a kor társadalmi szokásaihoz képest kiemelkedően szégyenteljes történetekké...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.