INGÁZÓK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.08.30.

Az ingázás egy egészen különleges formája a határátkelésnek. Persze akár lehet azon is vitatkozni, hogy annak számít-e, és mondjuk havi hány naptól, esetleg a munkahely színhelyét tekintjük-e döntőnek. A lényeg mégis csak az, hogy rengeteg élnek úgy, hogy akár hetekig külföldön dolgoznak, hogy aztán hosszabb-rövidebb időre hazatérjenek. Mindenesetre a mai témánk az ingázás, amit több apró történettel gondoltam körüljárni.

„Majdnem lekéstem a szülést”

„Immár lassan tíz éve, 2008 óta ingázom Európában és az Egyesült Királyságban. Egy szélenergia-iparban dolgozom, jelenleg Németországban egy spanyol multinál van a saját cégem szerződésben.

Az első három évben egyszerre 4-8 hetet töltöttem külföldön, aztán következett egy hét – 10 nap otthon, amikor együtt lehettem az akkori barátnőmmel (aki ma már a feleségem), és a családdal, miközben építkeztem is. 2011 óta kevesebbet vagyok külföldön, általában 16 napot egyszerre, majd 10-12 napot otthon.

Az ingázás december óta lett nehezebb, ekkor született meg az első gyermekünk, én pedig majdnem lekéstem a szülést, mert három héttel hamarabb érkezett. Szerencsére éppen úton voltam a repülőtérre Németországban, amikor érkezett a hívás, hogy megindult a szülés.

Az elmúlt egy évben egyre többet gondolok arra, hogy végleg haza kellene költözni, és aktívan keresek is állást. A gond az, hogy a szakmámban szinte minden munka Dublinban van, a feleségem pedig Galwayben tanár, így ő nem tud mozdulni, ráadásul ott él a teljes családunk, és szuper hely felnevelni a lányunkat.

Tehát vagy naponta ingáznék Dublinba, ami napi négy óra vezetés, vagy bérelek ott egy lakást és hétfőtől péntekig ott lakom, a hétvégét pedig a családdal töltöm. Sem anyagilag, sem logisztikailag nincs semmi értelme.

A jelenlegi helyzetemben 12 napot tudok egyhuzamban a családommal tölteni, ami nem is olyan rossz. Amikor lejár a szerződésem, kiveszek két hónapot, mielőtt újba vágok.” (James Flaherty)...

ITT OLVASHATÓ