Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2017.08.04.
2010. július 28. Jegyezzük meg jól ezt a dátumot, mert fontos. Ez volt az a nap, amikor az ENSZ kimondta, hogy minden ember alapvető joga, hogy tiszta vízhez és megfelelő szennyvízelhelyezéshez jusson. Nos, ez Magyarországon nem mindig, és nem mindenki számára adott.
Víz nélkül nem lehet élni, így a víz hatalom, amivel vissza lehet élni.
Magyarországon a nagykép nem olyan tragikus mint akár más Közép-Európai országokban, de azok számára, akiknek mégis nehézséget jelent vízhez jutni, ez nem sok vigaszt nyújt. Hazánkban a lakások 95 százaléka csatlakozik a vízvezeték-hálózatra. 3-4 százalék él olyan környezetben, ahol 150 méteren belül elérhető valamilyen közkút. És a lakosság 1-2 százalékának ennél is nagyobb erőfeszítést kell tennie azért, hogy ivóvízhez jusson. Értelemszerűen ez éppen a legsérülékenyebb csoportokat érinti: a mélyszegénységben élőket, a hátrányos helyzetűeket, legkiszolgáltatottabbakat.
És még egy fontos dolog ezzel kapcsolatban: Magyarországon mindenkinek törvényben garantált joga van vízhez jutni.
És akkor jön a hír, hogy itt meg ott elzárják a közkutakat, ilyen-olyan indokokkal. Láttunk már ilyet, hogy ne menjünk messzire, 2013-ban Ózdon és a Lyukóvölgyben. Előbbiben azért zárták el a szegénysoron a közkutakat vagy korlátozták a kapacitásukat, mert túl sok víz fogyott, és így az akkori nyár legmelegebb napjain idősek, betegek, gyerekek szomjaztak (a 123 ózdi közkút évente 13 millió forintos költség volt a helyi önkormányzatnak).
Még beszédesebb talán a Miskolc melletti Lyukóvölgy esete. Itt egészen konkrétan „rendteremtés” zajlott, a Jobbik vezetésével markolóval vágták át a közüzemi számláikat fizetni nem tudó családok telkére vezető vízcsöveket. Nyár volt, rekkenő hőség, a szegénységet büntetendő tehát az emberi életet veszélyeztető retorziókhoz folyamodtak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.