HATÁRON TÚL

HUPPA BLOG
Szerző: Konok Péter
2017.08.09.

– Stoppp!!!! – üvölt a magyar határőr (rendőr már, tudom, de megfeneklettem a múltban) a román határ inneni oldalán. Mert csak úgy elhajtottam volna mellette, mintha csak ott se lenne, én lenni európai, határ lenni nekem csak randa meszes vonal micsoda útjaink krokodilbőrén, én gondolni magam huszonegyedik századba, én lenni baromi naiv.
Fékezek, gumik csikorognak – már előre levettem a napszemüvegemet, számos kalandból tudom: határőrrel ne cicózunk. Soha.

– Nyissa ki a csomagtartót! – rivall rám a határszerv, én meg kinyitom. Egyetlen pillantást vet Flóra rollerjére, elkoszolódott ruháinkra, meg a hínárra, amit a Gyilkos-tóból szedtem, hátha megmarad az akváriumban (zacskóban maroknyi zöld: köztünk szólva elég gyanúsan fest azért).

Nem érdeklik ilyesmik. Az érdekli, nem fekszik-e magzatpózba görnyedve a csomagtartóban valaki, aki menekül. Pont Magyarországra, pont Magyarországon át. Valaki, aki az életét menti; valaki, aki elveszi a kultúránkat; valaki, aki ránk törő ellen; Soros nemzetellenes ügynöke, a kultúrák háboristája, egy gyerek, egy nő, vagy egy férfi...

ITT OLVASHATÓ