Szerző: Gyarmati Andrea
2017.08.19.
Időszámítás, amiről azt mondják az okosok, nem is valódi, mert hol repül az idő, hol meg cammog, nincs is jelentősége a valódi kronológiának.
Nálunk, de hát ezt te sokkal jobban és régebben tudod, furán számoltuk az éveket. Az éveket is.
„Olimpia előtt” vagy „olimpia után”, ezek létező kifejezések voltak, és érdekes, mindenki, az összes leszármazottad tudta, aktuálisan, melyik játékról van szó.
Nem is értem, miért ez jut most eszembe.
Tudom, megígértem legutóbb, néha írok neked, de valahogy másképp alakult, úgyhogy most, ha megengeded, pótolnám, ami elmaradt.
Sokat gondolok, rád, beszélgetek is veled, de ez szerintem így van rendjén. Néha még, igaz, elég kacifántos módon, válaszokat is kapok, ha kérdezlek.
Mert természetesen, legyek akárhány éves is, olykor jó lenne, ha meg tudnám veled beszélni, ami izgat.
Hiányzol, Apu, és bár azt mondták, majd az idő enyhít a hiányon, én másképp tapasztalom.
Nem mondom, az egész fájdalma nem olyan éles, mint négy évvel ezelőtt volt, de valahogy van egy üresség bennem, és nincs más fegyverem a kitöltésére, mint az emlékezés.
Ezért, kérlek, engedd meg, hogy csak úgy fésületlenül, ahogy most, ma eszembe jut, írjak rólad, rólunk, arról, mit kaptam tőled, arról, miért jó a lányodnak lenni, és arról is, néha miért is volt esetleg nehéz.
Elmesélném azt is, mi történt velem, velünk, bár tudom, ott, ahol vagy, legyen az akárhol is, tudsz rólam, rólunk, és figyelsz is minket.
Hogy így érzem, sokszor, sokat segít nekem.
Nem is tudom, hol kezdjem, de hát végül is mindegy.
Szóval, Apu, legyen egy kis beszámoló:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.