Szerző: Prof. Dr. Lakatos Gyula
2017.08.05.
Van is bátorsága némelyik elsatnyult lelkű és szellemű kokárdavitéznek, hogy elhitesse, ha van még, aki hisz neki, hogy azok ellenségei a hatalom önkényes és kizsákmányoló birtokosainak, akik elrontották az életüket! Nem azok, akiknek az életét tönkretették!
A nép meg olyan, nem birka, hanem hasonló a vágóhídra vonszolt baromhoz! A nép fejetlenségének és bűnének, megalkuvásának szarvánál fogva hurcolja maga után a hatalom "hentes-pribékje"! Lesz ez még másképpen is? Nem tudom!
Vannak, akik a háziebekhez hasonlatosak. Az állam, az egyház jól fizetett szolgái. Lelküket nem hevíti a közösség iránti együttérzés tüze. Nyakukba aggatott "abrakostarisznya" az élethivatásuk és életük értelme. Ilyen a bíró, a pap, a katona a tanár, ha megalkuvó! Ilyenek, a hivatásszerűen, kötelességszerűen, "hivatalos űrlapok rubrikáit kitöltögető" szolgalánc-csörgető "aktivisták", és állami, választott tisztségviselők serege.
A ragyogó díszteremben pedig arannyal. ezüsttel terített asztal körül vagy a bográcsos jóllakottságtól mulatnak, isznak, pálinkáznak, (ez is "hungarikum" mint milliók anyagi, szellemi szegénysége) a lelkiismeretlen tolvajok.
A kerítésen kívül, éhségtől keseredetten, kiszáradt testű tömegek, a nép könyörög, de már fenyeget.
Orrukat facsarja a fejedelmi ételek szaga, megkínzott testük, lelkük szeretne megpihenni a "boldogok" örömeinek árnyékában. Kínosan nehéz a dologtalan dőzsölést nézni, hitevesztett, reménytelenül is, dolgozó ínségnek! Ajka már hangos bosszút liheg hájas zsarnokára, rá is törne már a zabáló önkényre, ha a törvények magasra épített sövénye és a fegyverek látványa nem tartaná vissza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.