Szerző: Határátkelő / Csaba
2017.08.29.
„Lelkes olvasója vagyok az oldalnak, és eddig nem is volt szándékomban írni, részben mert nem vagyok az a típus, másfelől meg egy eléggé kis elszigetelt helyen élek, tehát túl nagy dolgokról sem feltétlen lenne mit írnom.
Viszont a szigetcsoport nem igazán látszik a térképen, ebből kifolyólag a magyarok 99%-a nem is hallott róla. Legalábbis a saját ismeretségi körömben nagyjából ez volt az arány.
Ezek lennének a Scilly-szigetek, Cornwallban, Anglia délnyugati csücskétől, mintegy 40 km-re dél-nyugatra a Kelta-tengerben.
Az igazat megvallva én magam is 2013 végén hallottam róla először, mikor a net egyik bugyrában összehaverkodtam egy sráccal, aki már évek óta itt dolgozott. Aztán úgy alakult az élet, hogy 2015 nyarán jöhettem ide dolgozni.
Egy meglehetősen gyors és különleges váltással otthonról. Bő egy évvel korábban volt róla szó, hogy esetleg mozdulnék, de akkoriban már egy ideje nem volt nagyon téma.
Tulajdonképpen beajánlott a főnöknek, aki írt egy levelet nekem (azért eléggé meglepő volt, amikor megláttam a levelet), hogy még mindig érdekelne-e a dolog, ha igen akkor jó lenne, ha legkésőbb olyan 8-9 nap múlva tudnék kezdeni. Nem sokat gondolkodtam. De ez egy lényegtelen mellékszál a történetben.
Az utazás nem egyszerű menet, elsőre elég hosszú és körülményes. 24-30 óra, mikor hogy jön ki a lépés. Miután megszokja az ember, utána már csak hosszú.
Sorrendben: repülő Londonba, busz a vonathoz, vonat Penzance-ba, ami Anglia délnyugati csücskében van, megint repülő (20 perc), vagy komp (2,5 óra), a St. Mary’s-re, ami a helyi fősziget, majd a szigetek között még egy kis hajókázás, az már tényleg csak gyerekjáték.
Bónusz kérdés: Ücsörgött már valaki egy minireptéren 7-8 órát, várva a jó időre, hogy felszállhasson a gép?..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.