EGY NAP A KOLUMBIAI GERILLATÁBORBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.08.06.

Erősen egzotikus és kalandos lett az eheti válogatás. Mert hát milyen gyakran jut el magyar ember egy kolumbiai gerillatáborban? Vagy (hogy maradjunk a kicsit tágabban vett környéken) Mexikóba? És akkor még nem is beszéltem Palau szigetéről - nos, ami a három helyszínt összeköti, hogy ma ezek szerepelnek a heti ajánlóban.

Kezdjük Kolumbiában, ahol a kormány tavaly novemberben kötött békét a FARC gerillaszervezettel, pontot téve az 52 éves fegyveres konfliktus végére. A FARC tagjai letették a fegyvert, és önként koncentrációs táborokba vonultak, ahonnan augusztus elsejétől távozhatnak szabadon. Nos, egy ilyen táborba (az Urías Rondónba) jutott el a Mirador blog, és egy ilyen beszámolót nem lehet kihagyni. Nem is érdemes.

„Az ember egy gerillatáborba nem tud csak úgy bemenni. Régebben egyszerűbb volt, csak a környéken kellett mászkálni, és már vittek is magukkal, távozni azonban csak váltságdíj fejében lehetett.

Ma már nincs ilyen, de azért botorság lenne azt állítani, hogy a FARC katonái tárt karokkal várják a turistákat. Ahhoz, hogy az ember bejusson egy ilyen táborba, engedélyt kell kérni az ENSZ-től, valamint maguktól a gerilláktól is.

Nekünk szerencsénk volt, ugyanis Moncsi (a magyar lány, aki évek óta Kolumbiában él) ismer egy bizonyos Juan Carlost, aki időközönként ételt szállít a gerilláknak. Juan Carlosszal ugyan soha nem sikerült találkoznunk, de Moncsi közbenjárásának köszönhetően kibulizta nekünk, hogy Ivan Gómez, alias „Az Őrült” meghívjon minket az Urías Rondón koncentrációs táborba, amit egy apró caserio, La Ye határában épített a gerilláknak az állam és az ENSZ.

Ahhoz, hogy La Yét elérjük, San Vicente de Caguánba kellett utaznunk, azon az útvonalon, ahol 2002-ben a gerillák elrabolták az akkori elnökjelöltet, Ingrid Betancourt, aki utána hat éven át élvezte a FARC vendégszeretetét. (...)

Pontban délben megérkezünk a gerillatábor bejáratához. Bár a hírekben azt hangoztatják, hogy a FARC katonái mind leadták a fegyvereiket, az őrök előtt mégis ott hever két AK-47-es. Rádión hívják Ivant, aki engedélyt ad nekünk a belépésre.

Meglepő módon a gerillatábor nincs körbekerítve, mi több, nem őrzi sem a rendőrség, sem a katonaság. Azt gondoltam, hogy a békekötés ellenére komolyan őrizni fogják a gerillákat, ezzel szemben szabadnak tűnik a bejárás. Persze nem mindenkinek, csak a táborban élőknek. Mint később megtudjuk, a FARC gerillái csak úgy mentek bele a békébe, ha szabad mozgást biztosítanak a számukra...

ITT OLVASHATÓ