- SZABADPOLC
Szerző: Kálmán C. György
2017.08.03.
Egyszerre sodró történetmondás és apró jelekkel oda-visszautalgató, finom szerkesztés, kamaszregény meg történelmi regény, az érett férfi lelki-mentális válságának képe, meg családregény, s mindez letehetetlenül olvasmányosan, olykor rejtői humorral, máskor szívszorító tragikummal. (...) Ha végigrohantunk a történeten – ahogyan az olvasó is egészen biztosan gyorsan és élvezettel végigolvassa majd –, hol is kezdjük a szétszálazást? Érdemes talán a címnél. Ki az a „harminckét bolond”? Nem számoltam össze, de lehet, hogy a könyv szereplői: a maga módján, többé vagy kevésbé feltűnő módon – mindenki bolond. Ki így, ki úgy.
Hát, ez káprázatos.
Ez volt az első benyomásom, amikor letettem Kácsor Zsolt regényét (amely immár a harmadik hosszabb szépprózai műve). Azután persze többször ellenőriztem magam – nem tévesztett-e meg valami, nem vagyok-e felületes, vagy lelkesedem túl gyorsan; de nem, ez valóban remekül megírt és élvezetes mű, nagy műgonddal, mégis az erőlködés nyoma nélkül megalkotott szöveg. Egyszerre sodró történetmondás és apró jelekkel oda-vissza utalgató, finom szerkesztés, kamaszregény meg történelmi regény, az érett férfi lelki-mentális válságának képe meg családregény, s mindez letehetetlenül olvasmányosan, olykor rejtői humorral, máskor szívszorító tragikummal.
Ha röviden össze kellene foglalni a történetet, a három részt nagyjából négy nagyobb foltként írhatnám le: az első a 16 éves Mazurka Flórián látogatása (majd disszidálása) nagybátyjához, Pierre bácsihoz Marseille-be; a második (ugyanebben a fejezetben) vagy húsz évvel később, már ismét Magyarországon játszódik, a már felnőtt festőművész-tanár Flóri zaklatott lelkiállapotára, végül „bekattanására”, majd Marseille-be való rövid visszatérésére összpontosít; a harmadik rész (vagyis a második fejezet) a Don-kanyarban játszódik, ahol a nagyapa (ugyancsak Mazurka Flórián) a halálra ítélt 2. magyar hadsereg katonájaként fagyoskodik – talán éppen ez az a regény, aminek megírására a kamasz Flórián Marseille-ben készülődik. Végül a zárófejezet 1944–45-ben játszódik, a kisfiú Mazurka Sándor (Flóri fia, Flóri apja) szemszögéből meséli el a Don-kanyarból hazaszökött, lassan megőrülő apa (és a család) történetét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.