Szerző: Balavány György
2017.08.30.
Nem dől össze a ház, ha a gyerek közbekiabál, az pedig a világ legtermészetesebb dolga, ha visszapofázik.
Az egyik ütés a szeme alját érte, az ajtófélfa adta a másikat. Úgynevezett magatartási gondokkal küzdött évek óta, pontosabban a körülötte levő felnőttek – apa, anya, pedagógus, bárki – mondták, hogy „magatartási gondjai vannak”, és emiatt „szaktanári figyelmeztetőket” kapott. Eltiltották a számítógéptől – talán azt gondolták, így megoldódnak a „magatartási gondjai”, vagyis nem lesz rossz. Ehelyett még neki állt feljebb, kikérte magának a tiltást, és akkor kirepült az a pofon az apja kezéből; a gyerek nekitántorodott az ajtófélfának, a szeme bevérzett. Nem tudom, hogy került az ügy a rendőrségre – gondolom, vagyis remélem, ügyeletre mentek vele, elmondták, hogy mi történt, az orvos pedig értesítette a gyámhatóságot. Az 51 éves tokodi édesapára most egy év felfüggesztettet kér az ügyész.
Hétköznapi pofon
A cikk alatti kommenteket igen nehéz volt végigolvasnom. Nehogy már az állam beleugasson, ez csak egy hétköznapi pofon, írja az egyik. Időben kellett volna kezdeni a verést, nem tizenegy évesen, mondja a másik. A seggét kell ütni, nem a fejét, mert a seggén nem látszik – szakért a másik. Biztos visszapofázott és hisztériázott, megérdemelt egy atyait, így a harmadik.
Magyarországon egy UNICEF-felmérés szerint a szülők kétharmada úgy véli, teljesen természetes és normális dolog néha „lekeverni egyet”, és a megkérdezett gyerekek ötven százaléka is így gondolja. A gyerek verhetősége magától értetődik. Sokan valláserkölcsi alapon vernek, amire a keresztény-fundamentalista hagyomány is bátorít: a gyerek alapból rossz, ki kell belőle verni a rosszaságot. Elképesztően mélyek ennek a gyökerei...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.