Szerző Arhur Arthurus
2017.08.13.
Én is balkezes vagyok, és a családban elég sok a balkezes. Négyen vagyunk testvérek, legidősebb testvérem szintén balkezes, másik testvérem párja is, és a gyerekeik között is egy-egy balkezes akad. Szerencsére mi már nem tapasztaltuk meg az elnyomást, ami a szüleink idejében még rendszeres volt. Bár a nagyszüleim teljesen ki voltak borulva, amikor megszületett legidősebb testvérem, és kiderült, hogy balkezes. Nagyapám magából kikelve üvöltött anyámmal, hogy te csak rábeszéled! Nagyanyámnak pedig akkora gond volt ez, végül a munkahelyén egy kolléganője közölte vele: Erzsikém, ne engedjétek! Le kell kötözni a kezét most! Az én unokám is ilyen elfajzott lett, de nem engedtük! Anyám szerencsére kiállt a nővérem mellett, és nem engedte, hogy lekötözzék a bal kezét, átszoktassák, stb, és végül nagyszüleim sem szóltak egy szót sem, amikor belegondoltak, hogy milyen lenne, ha nekik meg a jobb kezüket kötözték volna le valami hülyeség miatt. Szerencsére már az iskolákban sem szoktatták akkoriban át. Aztán mire jöttem én, már nem is okozott fejfájást sem, hogy én is balkezes lettem.
Mindig is voltak olyan hangok, amelyek az elfogadás mellett érveltek, de persze az uralkodó nézet sosem ez volt. Gondoljunk csak bele, a nyelvünkben is bal, balszerencse, kétbalkezes, ballábas, baljós, balsors... mind-mind valami negatív dolgot fejez ki, míg a jobb már nevében is jobb. És nem csak a magyarban van így. Persze ez a megkülönböztetés nem csak a nyelvben figyelhető meg: sok területen, pl. Indiában és az arab országokban is enni kizárólag jobb kézzel szabad, a bal kéz tisztátalan. Indonézia területén is tiltották a balkezességet, egyes afrikai törzseknél pedig egyenesen roncsolták, ha valakinek az volt a domináns keze: leforrázták, forró homokba dugták...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.