Szerző: Határátkelő / Zoltán
2017.08.19.
Nem tudom, hányan hallottatok már a purépecha népről, én őszintén szólva semmit nem tudtam róluk, amíg el nem olvastam Zoltán posztját, melyben Mexikó eme (talán kevéssé látogatott) vidékére kalauzol el – természetesen rengeteg fényképpel.
Az előző két posztban (itt és itt találjátok őket) arról írtam, hogy milyen a közlekedés és a gasztronómia Michoacán tartományban, legalábbis, ahogy én láttam. Egy nagyon apró kis kitérő: írtam, hogy nem sokat hallottam ezelőtt erről tartományról, de egyeseknek ismerős lehet. Honnan? Hát onnan, hogy egy bizonyos pillangófajta (pompás királylepke) milliói repülnek ide az észak-amerikai kontinensről áttelelni.
Ebben a posztban (melyben lesz bőven olvasni- és látnivaló) magukról a városokról, az ott élő emberekről, illetve a kultúrájukról szeretnék írni, ahogy én megtapasztaltam. Az egyszerűség kedvéért a városok abc-sorrendben követik egymást.
Nagy általánosságban
Amit várostól függetlenül el lehet mondani, hogy alapjában véve barátságosak az emberek és egyszer sem éreztük magunkat veszélyben. Ugyan kicsit furcsa volt látni, hogy az utcákon nyitott platójú terepjáróval közlekednek a meglehetősen jól felfegyverkezett katonák. Vagy éppen emiatt volt jó a közbiztonság?
Mindenesetre ez sokkoló lehet egy európai embernek, de őszintén szólva nekünk ez nem volt annyira mellbevágó a franciaországi Marseille után, ahol a reptéren és a központi vonatállomáson is rögtön fegyveres katonákkal találkozik az ember.
Szintén jó észben tartani, hogy a legtöbb helyi ember nem angolul beszél, hanem az angol helyi változatát használják, amit úgy hívnak, hogy spanyol. Ez igaz a legtöbb szállodára, a nem kifejezetten turistákra szakosodott éttermekre, bárokra, továbbá a buszállomásokra, taxikra, boltokra stb.
Ennek ellenére a nullához konvergáló spanyol nyelvtudással érkezve simán elvoltunk és nem emlékszem, hogy egyszer is komolyabb problémánk lett volna ebből (digitális spanyol szótár sűrű használata mellett).
Amire fel kell készülni és kissé szokatlan lehet, hogy itt bizony nyíltan megnézik az embert, mert errefelé nem sok fehér ember járkál. De ez a nézés sokkal inkább a kíváncsiságot tükrözi, mintsem azt, hogy mikor lehetne minket machetével felaprítani.
Ugyan van Michoacán tartománynak is óceánpartja, de itt Mexikó belső-középső részén nincsenek strandok, ebből kifolyólag fehér ember sem igazán. Pedig nagyon szépek a városok, sok történelmi résszel, illetve Michoacán tartomány igen fontos szerepet játszott a mexikói nép függetlenségének kivívásában. Persze vannak turisták, de azok mind Mexikó más részeiről jönnek.
Miért jönnek? Egyfelől az imént említett fontos mexikói történelmi szerepe miatt, másfelől pedig ezek a gyarmatvárosok (ciudad colonial) magukon viselik a spanyol hódítások idejéből (XIV. és XV. század környéke) származó építészeti stílusokat, illetve találkozhatunk az azt megelőző időkből fennmaradt ősi romokkal, amelyek a helyi őslakos indiánok mindennapjainak megkövesedett lenyomatai - egy letűnt korszak háromdimenziós felvétele; ez maradt meg számukra/számunkra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.