AZ ELSŐ ÉV EGYETEMISTAKÉNT NÉMETORSZÁGBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Rea
2017.08.14.

Németország nem csak a munkát kereső magyarok, hanem a továbbtanulók (vagy azt még csak tervezgetők) számára is az egyik legfontosabb célország. Rea az egyetem alapszakát még Magyarországon végezte, egy éve pedig már egy németországi egyetem hallgatója. Ennek az egy évnek a tapasztalatait osztja meg az alábbiakban. (Köszönöm a képeket is, melyek az egyetemi előadó kivételével a szerző sajátjai.)

„Már legalább fél éve megfogalmazódott bennem, hogy megosztom veletek a történetemet, ám úgy gondoltam, megvárom, míg letelik az első év, hogy kellően tudjam szemléltetni a határátkelés előnyeit és hátrányait egy 22 éves egyetemista szemszögéből.

Az előzmények

Már a középiskola utolsó éveiben játszadoztam a gondolattal, hogy nyelvtudásomat kihasználva külföldön (leginkább Ausztriában vagy Németországban) kezdeném el az egyetemet.

Nem volt sürgős, nem volt kényszer, egész egyszerűen a kalandvágy hajtott, és az az érzés, hogy több lehetőséget szeretnék, ahol megmutathatom a tudásom, és ezzel a tudással a későbbiekben ténylegesen hasznára lehessek a társadalomnak, úgy, hogy közben én is kiegyensúlyozott és nyugodt életet élhessek (Magyarországon ugyan is jelen meglátásom szerint az első feltétel könnyen teljesíthető, a második viszont csak a legritkább esetben társul mellé).

A pszichológia, mint irány biztos volt, be is adtam a jelentkezést Ausztriában, de meggondoltam magam. Nem éreztem magam kellően érettnek, önállónak, „késznek” magamat arra, hogy egyedül külföldre költözzek.

Tehát ha olvassák még nálam is fiatalabbak ezt a bejegyzést: csak akkor induljatok el, mikor nem csak a külső körülmények optimálisak, de már ti magatok is készen álltok!

Így tehát Budapesten végeztem el a pszichológia alapszakát, döntésemet pedig nem bántam meg, mert az ott eltöltött három év még inkább megerősített abban, hogy indulnom kell.

Biztos, ami biztos, hat egyetemre is beadtam a jelentkezésem Németországban, és ebből öt egyetem fel is vett. „Paramétereim” a következők voltak ekkoriban: felsőfokú angol- és német nyelvtudás, kimagasló érettség és egyetemi átlag, illetve kétszer 10 hetes külföldi szakmai gyakorlat.

Ezeket csupán motivációként írom le, hogy bizonyos feltételek teljesítésével el lehet érni azt, ami számomra rendkívül jó érzés volt: én dönthettem arról, hogy a világszinten is kiemelkedő egyetemek közül hol szeretnék továbbtanulni..."...

ITT OLVASHATÓ