AZ ÁLLAM MŰKÖDÉSE EZEN A TERÜLETEN EGY NAGY NULLA - INTERJÚ BARANYI KRISZTINÁVAL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Baranyi Krisztina
2017.08.11.

Botrányt csinált az Illatos úti telepen tárolt vegyianyagok ügyéből, nemrég pedig a Tiszába ugrott bele, hogy megmutassa, élhetetlen a folyó a bele ömlő mocsoktól. Baranyi Krisztinával, az Együtt környezetvédelmi szakszóvivőjével, önkormányzati képviselővel arról beszélgettünk, miért nem lehet az államra számítani környezetvédelmi ügyekben, kihez fordulhatnak az állampolgárok, ha úgy érzik, segítségre van szükségük, és hogyan lehet mégis eredményeket elérni, ilyen nehezített terepen.

Kettős Mérce: Önkormányzati képviselő a Ferencvárosban, de harcol a Tiszáért is, a legújabb ügye pedig már a Dunához köti. Nem ellentmondás ez?

Baranyi Krisztina: Véletlen, hogy így alakult a politikai munkám. Önkormányzati képviselő vagyok, de az sem túl régóta. Amikor bekerültem a lakóhelyem képviselő testületébe, elsőként engem is érdeklő helyi ügyekkel kezdtem foglalkozni, önkormányzati szinten. Megkeresik az embert a helyi lakosok a problémáikkal, gondjaikkal, és a személyes ügyeket kivéve mindent meg tudna oldani egy önkormányzat, amivel hozzá fordulnak. Ezt a vonalat én a mai napig viszem, de ez nem egy hálás politikai munka.

KM: Miért nem az?

BK: Mert eredményt elérni nagyon nehéz egy olyan politikai közegben, ahol ekkora túlsúlyban van a kormányzó oldal, és az ellenzék képviselői sincsenek „rajta” az ilyen ügyeken. Gyakorlatilag elmagányosodva végzi az ember ezt a fajta munkát. Én nagyon szeretem csinálni, mert azért vannak eredményeim. De ennek két útja van: vagy kikényszerítem a megoldást a nyilvánosság erejével, ami csak akkor működik, ha elér egy ingerküszöböt az ügy, és olyasmiről van szó, ami másokat is érint. Vagy megpróbálom „hátulról”, a hivatalon, intézményeken keresztül, a nagyon jószándékú szakemberek segítségével megoldani a problémákat, gyakorlatilag úgy, hogy a kerületvezetés erről nem tud, vagy „csak” azt nem tudja, hogy én kezdeményezem a megoldást...

ITT OLVASHATÓ