Szerző: Gyarmathy Éva
2017.08.01.
A probléma
Egy igen nagy populációt érintő terület, az atipikus fejlődés kezelése a közoktatásban nem megoldott, mert hiányzik a pedagógusképzésből ez irányú felkészítés, miközben a probléma egyre nagyobb lesz a változó környezeti háttér idegrendszerre gyakorolt hatásai miatt.
Az atipikus fejlődés a populációnak megközelítőleg 25%-át érinti, amelyből a hivatalosan is látókörbe került tanulók csak a kisebb részt képviselik, de a diagnosztizáltak aránya is 14% körüli. Tehát nagyjából 170 ezer tanulót és családot kimutatottan érint a probléma.
További 15-20%-ra tehető azoknak az atipikus fejlődésű tanulóknak az aránya, akik rossz tanulmányi eredményekkel (például matematika, szövegértés, nyelvtan, nyelvtanulás) vagy később a nyelvvizsgamegszerzés nehézségével és egyéb, a munkavállalásra való felkészülés szempontjából fontos tanulási sikertelenséggel küzdenek. Vagyis összességében legalább 400 ezer tanuló és család szenved az atipikus fejlődés okozta problémák miatt.
Ha a probléma szociokulturálisan hátrányos helyzetű gyerekeket érint, az különösen megnehezíti mind az eltérés okának felismerését, mind kezelését.
Az atipikus fejlődés
Az atipikus fejlődésbe olyan nem mindig nyilvánvaló és egzaktul azonosítható különlegességek tartoznak, amelyek gyakran együtt, és különböző kombinációkban jelennek meg:
- neurológiai alapú teljesítményzavarok:
- tanulási zavar, tanulási nehézség (diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia),
- kontrollzavarok (figyelemzavar, hiperaktivitás zavar, impulzuskontroll zavar),
- az autizmus spektrumzavarok egy része,
- kiemelkedő és átütő fejlődésű tehetség,
- a fenti fejlődési eltérések különböző együtt járásai.
Mindezek nem mindig nyilvánvaló zavarok, hanem neurológiai sajátosságok, amelyek veleszületett és/vagy szerzett idegrendszeri eltérésen alapulnak, és a környezet, és így a tanítási módszerek meghatározó jelentőségűek a kialakulásukban. Emiatt is sokszor jelentős probléma az eltérés azonosítása és az ellátás így esetleges, illetve legtöbbször elmarad. A különlegességet kezelni képes tanítási módszerek hiányoznak a közoktatásból.
Néha sajátos nevelési igény (SNI), de gyakran beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézség (BTMN) kategóriába kerülnek ezek a gyerekek. Nem ritka azonban, hogy semmiféle kategóriát nem kapnak, és ezzel együtt segítséget sem. Gyerek, pedagógus és szülő küzd nap mint nap megoldhatatlan helyzetekben, mert ahogy az elnevezés is jelzi, ezek a nehézségek elsősorban az iskola és a tanulók össze nem illése miatt alakulnak ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.