SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2017.08.17.
Sok millióan látták róla az utolsó felvételt, amit jobb lenne elfeledni: elhízva, felpuffadva, a millió gyógyszertől elbutítva jelent meg a rock and roll királya.
Minden akkor kezdődött, amikor egy déli, vidéki amerikai fiú, aki country-rádiót és fekete zenét hallgatott, megjelent egy lemezkészítést is vállaló kis memphisi boltban, hogy felvegyen egy dalt, amelyet ajándéknak szánt édesanyjának.
A véletlen szerencse úgy hozta, hogy a bolt alkalmazottjának megtetszett a fiú éneke és megemlítette a főnökének, aki – megint a szerencse – nem volt más, mint Sam Phillips, a Sun Records vezetője, aki olyan fehér énekest keresett, aki “fekete” stílusban énekel.
Elvis 1954. június 6-án jelent meg a stúdióban éretlenül, felkészületlenül, határozatlanul, de lassanként kibontakozott a dal, a That’s Alright, Mama.
Hangtrükkjei, ritmikus vokalizációi tulajdonképpen divatjamúltak voltak, a gospel-iskolában, a memphisi rádióból tanulta őket, de az ő előadásában mégis új irányvonalat jelentettek. Mindezek összevegyítve robbantok. John Lennon szerint „Elvis előtt nem volt semmi.”
Phillips a lemezt először egy helyi rádióhoz vitte el, amely előbb elutasította, mert csak fekete zenét sugárzott. (A faji szegregáció fordítva is működött…). Aztán mégis engedtek a csábításnak. Elvis első koncertje óriási siker volt, telt házzal, sikongó lányokkal. Az ifjú sztár nem is értette. Gitárosa, Scotty Moore magyarázta meg neki, hogy a lábmozgása hozta őket lázba. Elvis ezt örökre az agyába véste...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.