Szerző: Dr. Sándor Zsuzsa
2017.08.19.
Hogy hogyan jutott el idáig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) egykori vezérigazgatója és a társaság volt értékesítési igazgatója, az nem minden tanulság nélküli történet. Már csak azért sem, mert az állítólagos bűncselekményt kilenc évvel ezelőtt, 2008-ban követték el – már ha elkövették. Bár nem ez a sztori lényege, de azért ide kívánkozik, hogy annak a „hűtlen kezelésnek”, ami miatt elítélték őket, 10 év az elévülési ideje, a jogerős ítélet pedig 9 év elteltével született meg. Vajon Strasbourg szerint ez megfelelne a „tisztességhez tárgyaláshoz való jog” emberi jogi követelményének?
A „baj” akkor kezdődött, amikor az állam képviseletében eljáró MNV 2008-ban egy tervezett turisztikai beruházáshoz kötődő telekcsere-szerződést kötött egy külföldi befektetői csoport képviselőjével, Joav Blum izraeli-magyar üzletemberrel. És akkor folytatódott, amikor Schiffer András, az LMP akkori frakcióvezetője „hivatali visszaélés” gyanúja miatt feljelentést tett Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök ellen. Tátrai és Császy végzetesnek bizonyult hibát követett el: nem vallottak Gyurcsány ellen, ezért azt az eljárást meg kellett szünteni.
Az Alkotmánybíróság 2011-ben nyilvánította alkotmányellenesnek, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) önkényesen helyezhessen át ügyeket a kedve szerint kijelölt bíróságokra. A nyomozó hatóság 2012. július 20-án jelentette be, hogy vádat emelt Tátrai és társai ellen, és néhány nap múlva az ügy már a Szolnoki Törvényszéken landolt – a Fővárosi Törvényszék „túlterheltsége” miatt. (Tisztességes tárgyaláshoz való jog?)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.