Szerző: JÁMBORANDRÁS
2017.08.28.
Vagyunk mi körülbelül nyolcszázezren. Itt ülünk ebben az országban, és évről-évre veszítjük el a hitet benne. Félünk mi lesz, ha mi vagy a szeretteink kórházba kerülnek, remegünk, milyen iskolába kerül a gyerekünk, zokogunk az agymosástól. Mi már nem várunk megváltást, nem várunk csodaszert, csak a rémálom végét, azt a napot, amikor nem úgy kelünk fel, hogy ma is rosszabb lesz.
Mi vagyunk azok a szavazók, akiknek az értékeit ez a kormány sárba tiporja, akik foglalkozunk a politikával, mert fontos nekünk ez az ország, és akik azt várjuk, hogy ne kelljen gyűlölve szeretnünk Magyarországot.
Itt állunk és várunk, hogy hitet kapjunk abban, hogy legalább a kormányzó többség nem lesz meg, hogy legalább az esély felvillan a kormányváltásra, hogy legalább a kétharmad elkerülhető legyen. Hogy legyen végre valami.
Remény, hit, bizakodás. Hogy mentálisan kicsit felszabadulhassunk, az aggodalom, a rosszkedv, a káosz alól.
8 hónap van hátra a választásokig, és azok a pártok fognak minket elvinni szavazni, akik először bemondanak bármilyen olyan választási alternatívát, ami esélyt kínál legalább csak a reményre.
Kedves MSZP, LMP, Párbeszéd, Együtt, Momentum vagy bárki, hozzátok össze azt az együttműködést, amelyben legalább picit orrbefogva be tudjuk húzni az x-et. Ahol hihető, hogy egyéni körzetekben megveritek a Fideszt, Budapesten és a nagyvárosokban.
Hiába játszotok 2018 utánra. Ha újabb kétharmad lesz, az a ti lelketeken fog száradni, és 2018 után már nem lesz hol játszani. Mert ha nincs fék a Fidesz-vonaton, az egyre mélyebbre, és mélyebbre visz minket a bányában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.