A VASFÜGGÖNY MÖGÖTTI VILÁG MÁRQUEZ SZEMÉN ÁT

KULTÚRPARA BLOG
Szerző: GReni
2017.08.23.

Könyvajánló - Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Szeretnéd tudni hogyan látta egy 30 éves dél-amerikai újságíró a vasfüggöny mögötti világot 1957-ben? A Nobel-díjas Gabriel García Márqueznek lehetősége volt betekinteni a keleti blokk világába a moszkvai Világifjúsági Találkozó résztvevőjeként. Útinaplóiból, riportjaiból megtudjuk, ő hogyan látta a helyzetet.

Aki már olvasta Márquez bármely könyvét tudja, hogy rendkívül jól ír. Most sem volt ez másként. Nem egy izgalmas írás - mégiscsak egy útinapló - mégis jó, olvasmányos, érdekes, leköti és elgondolkodtatja az embert.

"A vasfüggöny nem függöny, és nem vasból van. Egy piros-fehér csíkos farúd, mint a borbélyok cégére. Miután három hónapot töltöttem mögötte, világosan látom: józan ésszel nem lehetett hinni, hogy a vasfüggöny tényleg vasfüggöny."

1957-ben megrendezték a VI. Világifjúsági Találkozót a Szovjetunióban. Az egész egy érdekes marketingfogás volt, azt kellett mutatni kifelé, hogy minden a legnagyobb rendben van. Márquez két másik újságíróval, a francia Jacquelin-nal és az olasz Francoval úgy határoztak, hogy bekukkantanak a vasfüggöny mögé.

Kolumbiához sem volt kegyes a történelem, így volt fogalma róla, hogy mi várhat rá a "túloldalon". Persze idegenvezetőik mindenhol igyekeztek csak azt mutatni, amit akartak. Kicsit olyan ez, mint amikor egy hívatlan vendég betoppan a legrosszabb pillanatban. El akarod játszani, hogy milyen szuper, hogy itt van, de eszed ágában sincs az előszobánál beljebb engedni az otthonodba. Márquez mégsem adta fel, igyekezett a hétköznapi életet felfedezni, kapcsolatot teremteni a helyiekkel, több kevesebb sikerrel át is látott a tettetett valóságon. Így látta például a megosztott Berlint:

"Első találkozásom a kapitalizmusnak ezzel a szocialista területen belül megvalósított óriási vállalkozásával olyan érzést keltett bennem, mintha valami űr venne körül. Egész délelőtt kerestük a várost, ide-oda járkáltunk benne, de nem találtuk. Aszimmetrikus város, se lába, se feje, de főleg nincs még központja, ahol az ember úgy érezheti megérkezett. [...] Nyugat-Berlin nem más, mint a kapitalizmus hatalmas reklámügynöksége. A fejlődés irama nem felel meg a gazdasági realitásnak. Minden részletében észrevehető az az eltökélt szándék, hogy a mesés jólét látszatát keltsék, hogy elkápráztassák Kelet-Németországot, amely tátott szájjal nézi az előadást a kulcslyukon át."...

ITT OLVASHATÓ