Szerző: Határátkelő
2017.08.22.
Olyan helyre kirándulunk ma, ahová szerintem elég kevés magyar jut el: az amazonasi esőerdőbe. Természetesen Ági jóvoltából, akinek kalandjai előző részét érdemes elolvasni, ha még nem tetted, hiszen bár a poszt önállóan is élvezhető, még jobb, ha a fonalat felvéve ülünk be mellé a csónakba. (A rengeteg képet természetesen ezúton is köszönöm.)
Amazonasi túránk első része itt olvasható, így aki ezt nem olvasta jobb, ha itt kezdi.
Az utazási iroda reggel 8-ra jött értünk a szállásunkra, rögtön két mototaxival, mert persze a Cesar is jött elbúcsúzni. Egyenesen a kikötőbe vittek.
Cesar rögtön szólt, hogy vegyünk cukorkát a gyerekeknek, mert a dzsungelben erre már nem lesz lehetőségünk. Így vettünk egy nagy szatyor édességet és beszálltunk a hajóba, mely a dzsungeltúrára vitt.
Csak itt búcsúztunk el Cesartól, de tudtuk, hogy 3 nap múlva este itt fog ránk várni a kikötőben, mikor visszahoznak minket. Saját, különbejáratú idegenvezetőt kaptunk Enrique személyében, aki ezen a 3 napon a kísérőnk és idegenvezetőnk volt egy személyben.
A gyors járású hajóval kifele haladtunk a városból az Amazonason, elhaladtunk a teherkikötő mellett, mely igen eredeti látványt nyújt. Egyik hajó csicsóbb, meg emeletesebb, mint a másik, de a belsejük sok kívánnivalót hagy maga után..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.