Szerző: Konok Péter
2017.08.04.
Ha az ember, teszem azt, lukulluszparadicsomot akar nevelni, beszerez egy-két lukulluszparadicsom-palántát (vagy csatlakozik az interneten fellelhető virtuális paradicsomnevelő közösségek egyikéhez, és paradicsom-tamagocsikat adjusztál), és neveli.
Mondjuk, nem tudom, hogy lehet hazafiasságot nevelni egy paradicsomba (migráns növény ráadásul, bár a lecsóval próbál szépíteni) - de valójában azt sem, hogy egy testbe hogy lehet. Illetve ez utóbbiról eszembe jut ez-az, de inkább másra gondolok, például egy üde réten játszadozó báránykákra. (Egy darabig nyírják őket, azután levágják... mégis valami másra kellene gondolnom inkább).
Szóval testek kellenek hozzá, miszerint emberi erőforrások. Amúgy a gyerekeink (bárányok, bárányok... basszus!)
Nekünk is volt ilyen hazafias testnevelésünk, akkor "szocialista hazafiságnak" hívták: évente egyszer jött egy unott ember, valamit mormogott a cocilizmusról meg Petőfi Lajosról, elkúrtunk néhány gumikézigránátot a bokorba, aztán keresgéltük őket fél napig, azalatt az ember meg szépen berúgott, délutánra már a Székely himnuszt énekelte. Vidáman groteszk program volt, pont elég...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.