Szerző: Magyari Péter
2017.08.07.
Vannak regények, amelyekről illendő azt gondolni, hogy igazán fontosak, amelyeket bizonyos évtizedekben a trendérzékeny közönség kötelező elismeréssel övez, amire úgy szokás tekinteni, mint a korszak mesterművére. Ilyen mostanság Roberto Bolano 2666 című regénye.
Mielőtt folytatnám, leszögezem: a 2666 megérdemli a rajongást.
A közel ezeroldalas művet 2004-ben, egy évvel a szerző halála után adták ki eredeti nyelvén, spanyolul, 2008-ban angolul és 2016 végén magyarul. Mindegyik nyelven elismerő kritikák és rajongó kommentek fogadták.
A szerző életrajza pont olyan, ahogy azt a 20. század második felének balos-értelmiségi romantikája megköveteli, egyesek szerint már gyanúsan olyan. 1953-ban született Chilében, az édesapja teherautósofőr és bokszoló, aztán tanár is volt. 15 éves korában Mexikóba költözött a család, aztán Bolano visszament Chilébe, hogy segítsen felépíteni a szocializmust Allende elnök megválasztásának alkalmából. A Pinochet-féle puccs után lecsukták, de 8 nap után olyan rendőrökhöz került az ügye, akik általánosban osztálytársai voltak, ezért elengedték.
Utána Salvadorban trockista gerillákhoz csapódott, majd Mexikóban avantgarde, forradalmi és elképesztő további jelzőket magukra aggató költészeti csoportokban zsizsegett. Részben ennek a korszakának a paródiája és érzékeny emlékműve a Vad nyomozók című regénye, amit már korábban kiadtak magyarul, és amelyben egy „zsigeri költők” nevű mozgalom tagjai éreznek át nagy dolgokat, és keverednek fantasztikus kalandokba.
Bolano 1977-ben Európába költözött, és élete végéig itt is maradt. Volt éjjeliőr egy kempingben, mosogató Barcelonában, utcaseprő és mindenféle más is, néha Franciaországban, de főleg Spanyolországban. Keményen drogozott és ivott, és verseket írt. Aztán a 80-as években már regényeket is. A 90-es években letelepedett a Costa Brava egyik kisebb településén, megnősült, gyerekei születtek, és rájött, hogy a regényekkel sokkal jobban lehet keresni mint a versekkel, úgyhogy átállt a prózára, hogy eltarthassa a családját...
Utána Salvadorban trockista gerillákhoz csapódott, majd Mexikóban avantgarde, forradalmi és elképesztő további jelzőket magukra aggató költészeti csoportokban zsizsegett. Részben ennek a korszakának a paródiája és érzékeny emlékműve a Vad nyomozók című regénye, amit már korábban kiadtak magyarul, és amelyben egy „zsigeri költők” nevű mozgalom tagjai éreznek át nagy dolgokat, és keverednek fantasztikus kalandokba.
Bolano 1977-ben Európába költözött, és élete végéig itt is maradt. Volt éjjeliőr egy kempingben, mosogató Barcelonában, utcaseprő és mindenféle más is, néha Franciaországban, de főleg Spanyolországban. Keményen drogozott és ivott, és verseket írt. Aztán a 80-as években már regényeket is. A 90-es években letelepedett a Costa Brava egyik kisebb településén, megnősült, gyerekei születtek, és rájött, hogy a regényekkel sokkal jobban lehet keresni mint a versekkel, úgyhogy átállt a prózára, hogy eltarthassa a családját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.