Szerző: fovarosi.blog.hu
2017.08.
A planetárium kettős fogalom: egyik jelentésében a speciális vetítőberendezésre, másik jelentésében az azt tartalmazó egész építményre utal. A planetárium boltozatos mennyezetére vetítik ki a csillagos eget bemutató képet. A Planetárium tehát egyfajta mesterséges univerzum. A legkorábbi változatok még csak egy-egy gömb belsejébe felfestve mutatták a csillagok állását ("orrery"-k). A nagy előrelépést Walter Bauersfeldnek, a jénai Carl Zeiss művek főmérnökének köszönhetjük. Ő találta ki, hogy egy gömbfelület belsejébe vetítsék a csillagokat, olyan vetítőgéppel, amely egyszerre töbfelé is tudja mozgatni a vetített képet. 1923-ban a müncheni Deutches Museum-ban állították fel az első ilyen szerkezetet, ez jó 3 évtizeden át működött.
Az 1920-as években Tass Antal, a Sváb-hegyi csillagvizsgáló igazgatója vetette fel egy hazai planetárium építését, de ebből nem lett semmi. Kulin György csillagász szorgalmazására a Honvédelmi Minisztérium rendelte meg az első hazai példányt, de az 1944-ben Budapestre került Zeiss-II. készülék nem volt hosszú életű. A bombázások miatt visszaküldték a határra, de a háborús, zűrzavaros időben nyomtalanul eltűnt. Így aztán az eredeti cél, a pilóták éjszakai navigálásának oktatása, nem valósult meg.
A világűr az ötvenes-hatvanas években került a közérdeklődés középpontjába. 1957-ben lőtték fel az első szputnyikot, aztán jött Gagarin űrutazása és Armstrong személyében az első ember a Holdon. Az űrkutatás, a csillagászat a hétköznapokba is eljutott. Amatőr csillagász szakkörök indultak, Föld és Ég címmel folyóirat indult 1966-ban stb. Kulin György az ötvenes években a Margitszigetre álmodott planeátriumot, de abból nem lett semmi, csakúgy, mint a ahatvanas években a Gellért-hegyre tervezettből. (A gellért-hegyi építkezés ugyanis a sziklás talajon költséges építészeti eljárásokat igényelt volna.) Szintén Kulin György kezdeményezésére a BNV mutattak be egy Zeiss kisplanetáriumot, amely ezután 1961-ben a Vidámparkba került, Évi kb. 55 ezer fős látogatottsággal az egyik vezető szenzáció volt akkoriban. A "panoptikum" az óriáskerék segédüzemeként működött; a planetárium előadói óriáskerék-segédkezelőként szerepeltek a bérlistán. Ez 1968-ig működött, és egy ZKP-1 Medium típusú vetítőt használt, amelyet 1968-ban szétszereltek, és 1971 végén (más forrás szerint 1975-ben) Pécsre vittek az ottani TIT stúdióba. A hatvanas években Kecskemétre érkezett egy hasonló készülék. Az országban fejlődésnek indult a csillagászat: megépült a piszkéstetői obszervatórium, a bajai állomás és a budapesti obszervatórium a Normafa közelében. Kibővítették a Debreceni Napfizikai Obszervatóriumot és a miskolci Uránia Csillagvizsgálót. Bár a megfelelő érdeklődés és a technológia is megvolt, a magas beruházási költség sokáig hátráltatta a budapesti planetárium megépítését.
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) 1966-ban rendelte meg a készüléket, amely 1969-ben meg is érkezett, ám épület híján sokáig raktárban állt. Az egyik ládát néhány évvel később felbontották, hogy megnézzék, rendben vannak-e még az alkatrészek. Akkor rendben levőnek találták, így visszazárták a ládát. A szerkezet összeszerelésekor ezt az egy alkatrészt találták rozsdásnak. A németek ugyanis légmentesen lezárva küldték az alkatrészeket - az egy felbontott láda tartalma rozsdásodott csak meg. 1971 szeptember 1-jén született meg a döntés a végleges helyszínről, amikor a főváros képviselői, a tervezők, valamint a Planetárium Bizottság képviselői helyszíni szemlén döntöttek a Népliget mellett. A közterület-felhasználási, valamint beépítési terveket 1972-ben készítették el a Műegyetem Magasépítési Tanszékén. Lux László professzor és Törmöry Tamás adjunktus tervei alapján fogtak neki az építkezésnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.