VADVÍZI ÚSZÓVERSENY, AVAGY A KULTURÁLIS SOKK TESZTFÁZISBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő/Edina
2017.07.03.

Egy család, ahol a férj konkrét munkát kap Németországban, így a biztosra mehetnek a három gyerekkel. Ahol a munkahely segít a lakástalálásban, hozzájárul a költözés költségeihez, ahol van idő megtervezni a részleteket. Ideális alaphelyzet a határátkeléshez, nem igaz? Egyrészt igaz, másrészt még így is érik az embert olyan váratlan dolgok, amikre nem számított előre – derül ki Edina írásából.

„Az első félévet külföldön leginkább egy vadvízi úszóversenyhez tudnám hasonlítani. Elindul az egyszeri úszó, és azt feltételezi, hogy ő jobban felkészült, mint más, ismeri az új terepet, ezért őt bizony egy örvény sem fogja beszippantani. Aztán jó ideig csak pislog nagyokat, a víz alól.

Pedig tényleg megpróbáltunk alaposan felkészülni a fix három évünkre Németországban, azaz férj, három gyerek és én. Az emberem jól beszélt németül, én egyáltalán nem, de szuper gondolatnak tűnt, hogy a három gyerkőcünk anyanyelvi szinten megtanulhat egy új nyelvet.

Annak is örültünk, hogy Németországban gyerekközpontú az oktatás, és így az éppen első osztályos fiunk kicsit tovább maradhat gyerek. Örültünk, hogy a párom szakmailag új tapasztalatokat szerez mindössze ezer kilométerre az otthonunktól, az aktuális munkahelye vádőszárnyai alatt.

Szimpatikus volt eljátszani a gondolattal, hogy több év otthon töltött idő után megint nyelvet tanulhatok és hamarosan elkezdhetek dolgozni. Feltételeztük, hogy könnyebb lesz részmunkaidős állást találni nekem, mert ez itt egy jól bejáratott, működő foglalkoztatási forma.

Elterveztük, hogy mivel Németországban csak hat hetes a nyári szünet, és minden további szünet bő kéthetes, ezeket az időszakokat Magyarországon töltjük: hazakocsikázunk és élvezzük a család meg a barátok üdítő társaságát. Maga volt az idill…"

ITT OLVASHATÓ