24.HU - TUDOMÁNY
Szerző: Bihari Dániel
2017.07.25.
Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter Tusványoson azt mondta, még nem döntötték el, hogy “a határon túli, magyarul beszélő cigányság tehertétel vagy erőforrás”.
Sem politizálni, sem moralizálni sem szeretnénk, csupán leporolni az emlékeket arról a néhány, 27 évvel ezelőtti napról, amikor Marosvásárhely főterén helyi cigányok gyakorlatilag harcba mentek, életüket kockáztatták a magyar lakosság védelmében.
Ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok!
– hangzott akkor és ott a legendává vált mondat, majd a “magyarul beszélő emberek” együtt visszaverték a felheccelt, felfegyverzett román csőcselék támadását. Balog Zoltán 2010-ben saját kezével tüntetett ki ezért három “magyarul beszélő cigányt”.
Felhergelt, leitatott tömeg
Kezdjük az elején. Az 1989-es romániai forradalom eseményeit ma még túlzás lenne történelemnek nevezni, de annyi bizonyos, magyarok, románok összefogva, együtt söpörték el Ceausescut és diktatúráját. A háttérben azonban a régi elit kiválóan keverte a “magyar kártyát”.
A románság között suttogó propaganda, hamis hírek terjesztették Erdély elcsatolásának szándékát, míg a magyar kisebbséget román nacionalista támadásokkal, “megsemmisítéssel” riogatták.
Sikerrel.
Amikor 1990. március 15-én a vegyes lakosságú Marosvásárhely magyar polgárai a szabadságharc évfordulóját ünnepelték, a nacionalista Vatra Romaneasca – és állítólag a Securitate – szervezésében több településen magyarellenes tüntetések kezdődtek.
Hiába tiltakozott a román értelmiség, kért segítséget az RMDSZ, Bukarest nem reagált, pontosabban a kivezényelt katonaság tétlenül nézte az egyre durvább eseményeket.
Március 19-én a Vatra már buszokkal szállította a lefizetett, leitatott csőcseléket a környező falvakból, polgárháborús helyzet alakult ki. A véres események másnap kezdődtek, ekkor már magyar lakásokba törtek be, törtek-zúztak, a polgármesteri hivatal épületéről is letépték a magyar nyelvű táblát.
Csata a főtéren, őrt álltak a romák
Megostromolták az RMDSZ székházát, ekkor verték meg úgy Sütő Andrást, hogy egyik szemét elvesztette. A katonák még mindig nem avatkoztak közbe, a magyarok viszont ezrével vonultak utcára igazságot követelve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.