Szerző: Balázsi-Pál Előd
2017.07.22.
A kétezres évek eleje óta Tusványos elsősorban egy fesztivál. Egy olyan hely, ahol az erdélyi magyar fiatalok évről évre ingyen vagy szinte ingyen nézhetik meg kedvenc előadóikat élőben, és ez bizony egy egyáltalán nem elhanyagolható szerep. A kétezres évek elején gyakorlatilag ez volt az egyetlen normális erdélyi fellépési lehetőség a magyarországi zenekarok számára. Aztán a(z azóta megszűnt) Félsziget megjelenésével, a diákrendezvények megerősödésével, a városnapok programjának befogadóbbá válásával , illetve egy-két jobban mozgó klubnak köszönhetően árnyalódott a kép, sőt, az utóbbi két évben két új magyar fesztivál is született (a torockói Double Rise és a marosvásárhelyi Vibe); de Tusványos továbbra is az elsőszámú célpont a székelyföldi fiatalok számára. Egyrészt közelsége és megközelíthetősége, másrészt árai (jegyet csak az esti órákban kell venni, és akkor is szimbolikus összegért) miatt, harmadrészt meg megszokásból.
A tusványosi bulik híre még mindig szájról szájra terjed, és a székelyföldi tizenévesek számára egyfajta beavatási rítusnak számít először ott lenni a rendezvényen, kicsit olyan, mint amikor anyu először enged ki a Szigetre.
A fesztivál közönsége tízen- és huszonévesekből áll, akiknek egy jelentős része ott sátorozik egész héten, talán hébe-hóba belenéz egy-egy előadásba is, de alapvetően az esti koncertekért és bulikért van itt, így a nappali órákat regenerálódásra használja. Ehhez tevődik egy szintén jelentős réteg, amelynek tagjai csek estére „ugranak át” Tusnádfürdőre a közelben lévő településekről, és éjszaka vagy hajnalban haza is megy. A sokéves tapasztalat mondatja velem, mindkét kategóriára jellemző, hogy teljes mértékben otthon érzi magát a rendezvényen, olyannyira, hogy ez még akár az öltözködésen is tetten érhető: míg egy máshol zajló fesztiválra jó eséllyel kicsípnék magukat, itt a teljes lazaság az úr, a csajok és a srácok nem akarnak idegeneknek bizonyítani, pont annyira öltöznek ki, mintha a sarki kocsmában töltenék az estét.
Itt nyitok egy kis zárójelt, hogy a tavalyi Quimby-botrány is érthetőbbé váljon: a magyarországi előadók ezt a Tusványost ismerik, ahol esténként több ezer fiatal várja, hogy színpadra lépjenek, és ahol valahogy mindig nagyon jó a hangulat. Ők ezekért a fiatalokért jönnek, és miattuk térnek vissza ide. Ez a világ teljesen párhuzamos azzal, amit a médiában látunk Tusványosról.
A találkozási pont
A Tusványos-veteránok, azaz a harmincas-negyvenes generáció számára, amelybe én is tartozom, Tusványos elsősorban egy találkozási pont. Ezzel a rendezvénnyel nőttünk fel, itt láttunk először normális koncertet, itt lettünk szerelmesek, itt történtek velünk az első nagy kalandok, és ide jövünk vissza évről évre, hogy ismét találkozzunk azokkal, akikkel hajdanán együtt lógtunk. Míg egy tetszőleges másik nagy rendezvényen órákig nem botlunk ismerősbe, itt két lépést nem tudunk tenni úgy, hogy ne mosolyogjon ránk valaki, akit húsz éve ismerünk. Ez a közönség ezekért a találkozásokért jár ide. Nem azt mondom, hogy nem ülnek be ők is egy-egy előadásra, amit kellő kritikai érzékkel végig is hallgatnak, vagy nem érdekli őket az esti koncert, de mindkettőről szívesen lemondanak azért, hogy egy pohár bor mellett beszélgessenek egy régi baráttal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.