Szerző: TAMÁSGÁSPÁRMIKLÓS
2017.07.12.
A modern antiszemitizmus nem egyszerűen valamely nép vagy felekezet elleni heves ellenszenv és a neki megfelelő hátrányos megkülönböztetés (egészen a népirtásig): hiszen ez a sajnálatos magatartásforma sajnos sokféle populáció ellen érvényesült már: gondoljunk csak a törökországi örményekre vagy a ruandai tuszikra.
Az antiszemitizmus mint modern európai ideológia olyan érzület, amely az univerzalizmus ellen irányul, azaz olyan vélelmezett népfaj ellen, amelyről föltételezik, hogy nem (vagy nem csak) saját magát fejezi ki (vagy képviseli), hanem egyetemes elveket és viselkedésformákat, például a huszadik század első felében a szélsőjobboldalon úgy vélték, a szocializmus és kommunizmus szellemének (lelkének) van teste, és ez a zsidó nép.
A jelenleg a Soros György (mint szimbólum) ellenében tapasztalható aktív és államilag szított gyűlölet, illetve az általa támogatott emberi jogi, kisebbségvédő és más humanitárius szervezetek kormányzati üldözése éppen azt kifogásolja, azt tartja természetellenesnek, abnormálisnak, hogy valakik nem a saját maguk vagy a saját primér csoportjuk (osztályuk, nemzetük, felekezetük, nemük) érdekeit mozdítják elő, hanem egyetemes – általában igazságossági – elvek szerint a mindenkiét vagy sokakét, de első renden: a másokét, nem az övéket.
Ezt tartja a modern (sőt: a „posztmodern”) szélsőjobboldal valamiképpen „zsidósnak”; a „zsidó” ebben az összefüggésben az „ember” kifejezés kompromittálására (lejáratására) szabadalmazott szakszókincs középponti eleme...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.