Szerző: Hegyi Gyula
2017.07.19.
Az az ötletem támadt, hogy teszek magamra két kitűzőt. Az egyik Soros Györgyöt, a másik Vlagyimir Putyint ábrázolná. Így együtt viselném őket. Nem mintha kritikátlan rajongója lennék tevékenységüknek. De szemléletesebben aligha tudnám kifejezni a megvetésemet a kétoldali hisztériával szemben, amely értelmes vita és hazánk valódi gondjai helyett a két férfi iránti gyűlölettel hergeli a magyar közéletet. S melynek mélyén keserű tehetetlenség, szellemi impotencia munkál. Hiszen minél hangosabban hörögnek Soros vagy Putyin ürügyén, annál nyilvánvalóbb, hogy semmit sem tudnak tenni ezek pénze, hatalma, nemzetközi reputációja ellen. Az amúgy is megosztott közéletet viszont tovább mérgezik a gyűlöletkeltő kampányokkal, amelyek a magyar közgondolkodás legrosszabb, önpusztító hagyományára épülnek. Arra, hogy minden gondunkért valamilyen külső, gonosz hatalom a felelős, és aki nem így gondolkodik, az maga is áruló, az ellenség ügynöke.
Soros és Putyin ellenségképpé emelése Magyarországon azért is különösen tanulságos, mert kivételes sikerüket a determinált balsors legyőzésének köszönhetik. Súlyos történelmi tragédiák után, ha különböző módon is, de mindketten ott álltak a semmi szélén. Ahonnan a maguk erejéből sikeresen feljutottak a csúcsra, a múlton való merengés helyett megváltoztatva nemcsak a maguk életét, de valamiképp a világot is. Ez a mentalitás tragikusan hiányzik a mai magyar társadalomból. És az emiatt érzett irigység – elsősorban a Soros elleni hisztéria esetében – a gyűlöletkampány egyik fő mozgatója...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.