Szerző: Határátkelő
2017.07.07.
„Először is ki kellett költöznöm, ahhoz, hogy 5 évvel később hazaköltözzek. 2011-ben próbáltam bölcsész szakmámból megélni, ami, ki hitte volna, nem sikerült. Akkor döntöttem úgy, hogy kiköltözöm Londonba.
A bátyám akkor már ott kereste a kenyerét idegkutatóként, úgyhogy az elején 2 hétig nála laktam. Munkám hamar lett, mert 2008-ban kint éltem fél évet, úgyhogy írtam a gasztropub tulajának, ahol annak idején dolgoztam, hogy mennék megint. Úgyhogy úgy mentem ki, hogy lakhatás, munka zsírozva.
Öt csodás évet töltöttem kint, utazásokkal, kalandokkal, sok munkával. Mondjuk volt benne egy olyan gigszer, hogy 2015-ben kaptam egy pszichózist, minek hatására fél évre haza kellett költöznöm, itthon pedig pszichiátriáról pszichiátriára jártam, de végül októberben visszamentem.
Immár manager assistant voltam a pubban, de éreztem, hogy most már inkább irodai munkát szeretnék végezni. Jelentkeztem önkéntesnek irodákba, de sehonnan sem hívtak vissza.
Menni vagy maradni?
2016 őszén kivettem két hét szabit és elmentem caminózni Portótól Finisterráig. Közben egyfolytában azon gondolkodtam, hogy menni vagy maradni. Volt barátom, aki ment volt, aki maradt. Volt, aki ment és visszaköltözött. De a Brexit miatt már nem lehet annyit ugrálni.
Summa summárum úgy döntöttem, hogy nem fogom az ötödik karácsonyomat is a családom nélkül, munkával tölteni. Közben beleszerettem a legjobb barátomba, úgyhogy egy okkal több volt a hazaköltözésre.
Persze féltem, hogy fogok megélni, hogy fogom bírni az itthoni pesszimizmust, mi lesz a londoni barátaimmal. De az irodai munka és az egyedül lakás lehetősége vonzott..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.