Szerző: Tompa Imre
2017.07.28.
Nem akarnék károgni, libsihisztizni, de van egy látásom.
A jobboldal lefolyója, amin keresztül távozik a sok kaki meg cefre meg kitalált hír, tudják, az a zsírdaganat publicista, akinek az ötös számú párttagkönyve van, azt nyilatkozta maga alá, hogy „ott kell hagyni az uniót, ezt az egész ótvaros disznóólat, ott kell hagyni a francba, le kell zárni a határainkat, azok meg ottan rohadjanak meg!”.
Nem azért idézzük ezt a bácsit, mert azt öklendezi föl, amit a gazdijai a szájába hánynak, mondanám, porszem ő az ész szemét zavarni, de nem mondhatom, mert akkora egy dagadt, puhány, potrohos G., mint egy mindenórás emse, aki úgy hízik épp’, mint a gazdája a mi zsírunkon, hanem.
Nem akkor szokott forradalom lenni, amikor a legrosszabb, hanem amikor már javult valamit a helyzet, majd újra fenyeget a régi szahar visszatérése. ’56 nem ’52-ben volt, amikor sokkal rosszabb volt, hanem ’53 után, amikor Nagy Imre egy csomót lazított a rákosizmus kőkemény kegyetlenségén, majd ’55-ben újra úgy nézett ki, hogy visszajön kis szöszi Rákosi és újra kezdődik az egész szahar. (Nagy Imre miniszterelnökként új szakaszt hirdetett meg, olyan rendszerkorrekciót, melyben az akkori pártállam szakított a vas és acél országa koncepcióval, megígérte a mezőgazdaság újratervezését, részleges amnesztiát hirdetett, ígéretet tett a ’49 és ’52 között 20 százalékkal csökkent életszínvonal emelésére, megszüntette a kitelepítéseket és az internálást, a TEK-et vagyisizé az ÁVH-t a belügy alá rendelte, satöbbi. ’55-ben az akkori korpulens kis kopasz, Rákosi ellentámad, Nagy Imrét mindenhonnan kirugdossák, felsejlik, hogy visszajön a bőrfejű, na, ezután robban ki ’56.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.