Szerző: Tamás Róbert
2017.07.10.
Sosem titkoltam, hogy liberális beállítottságú ember vagyok, aki egészen nagy mértékig toleráns. Addig főleg, amíg a magánéletembe nem akarnak a kelleténél jobban beleavatkozni. Tiszteletben tartom más hülyeségeit, de elvárom, hogy az én hülyeségeimet is tiszteletben tartsák. Az élni és élni hagyni elv híve vagyok.
De most valami nagyon, de nagyon elromlott, egyre kevésbé vagyok toleráns, egyre kevésbé veszi be a gyomrom azt, ami most megy…
Azt, hogy minden fontosabb, mint maga az ember. És most nem fogok példákat hozni, hogy mi fontosabb az ember életénél, méltóságánál, egészségénél, lakhatásánál, gyerekénél, megélhetésénél. Hiszen ha ezt elkezdeném sorolni, 9 év sem lenne elég hozzá, mert 9 éve hagyjuk ezt, hogy lépésenként vegyék el a tenniakarásunkat, és lépésenként jutottunk a dögöljön meg a szomszéd tehene is de lehetőleg kétszertársadalmi hozzáálláshoz…
Mert most ez megy. Az megy, hogy egy politikai vita miatt családok, barátok esnek egymásnak, hogy akinek csak a viccnél is nevetségesebb és programtalanabb köztévé jut, az hallgatja a demagógiát, ami már lassan a csapból is folyik. Közben megy a tudatos elbutítás, hogy elhiggye azt a sok szennyes, gennyes gusztustalanságot, ami onnan folyik és el is hiszi, de biztos, hogy még van valami más is, mert magától nem ilyen hülye az ember. Ha viszont mégis, akkor elb@asztuk és induljunk visszafelé.
Tényleg azt akarjuk, hogy mindenki mindenkivel gyűlöletben álljon (tudom, ez a cél) de akkor is ennyire értelmetlen, agyhalott banda vagyunk, hogy ezt hagyjuk is? Ha hagyjuk, akkor megérdemeljük, mert akkor tényleg nem való nekünk sem a demokrácia sem a liberalizmus, jó lesz a diktatúra is, hiszen ezt már sokan megszokták, igaz, azt hiszik, megint a kádári puha diktatúra jön, de ne legyenek illúzióid, ez a kőkemény Rákosi-éra lesz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.