2017. július 27., csütörtök

MI IS AZ "ORBÁN-KORMÁNY" ÉRDEKE?

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gusztos István
2017.07.27.


Hát az, ami minden kormányé: hogy nyugalom legyen. Az ellenzék pedig zavart akar kelteni, és erre látunk majd kísérleteket az ősszel.

A fenti bölcsességet valami nézhető műsor reményében (reménytelenségében) való keresgélés közben sikerült elkapnom az Echo Tv-ből. A mai hatalom egyik mindegykicsodája mondta bele nézőik arcába.

Egy pillanatra elmerengtem: tényleg, általában a kormányok nyugalmat szeretnének. Például így voltak a szoclib kormányok – és ennek nemegyszer jelét is adták. Nem állítom, hogy soha nem mentek bele értelmetlen, elvileg is vitatható konfliktusokba az ellenzékkel, de azt igen, hogy magatartásuk egészét az ellenzék érdekeinek valamilyen beszámítása, a politikai váltógazdaság elismerése, elfogadása jellemezte. Nem csináltak új alkotmányt, amikor megtehették volna; négyötödös szabályt alkottak bizonyos esetekre a korábbi kétharmados helyett, tekintettel az ellenzék meggyengülésére; nem nevezték ki pártjuk pénztárosát a számvevőszék vagy az adóhivatal élére, nem választották meg bizalmi emberüket legfőbb ügyésznek stb.

Azt sem állíthatom, hogy olykor ne mondtak volna csúnyaságokat a maguk ellenzékéről (hagyjuk az egyébként érdekes és jogos kérdést, hogy azok megfeleltek-e a valóságnak); ám idegen érdekek képviselőinek, ügynököknek, bérenceknek nem nevezték ellenfeleiket, s amikor azok hatalomra kerültek, nem emlegettek helytartótanácsot sem. Voltak, akik olykor arról beszéltek, hogy kormányuknak nincsen alternatívája, de azt azért sosem mondták, hogy a választás arról döntene, magyar (érdekeket képviselő) kormánya lesz-e az országnak…

Mert ha túllépünk a szűken vett pártpolitikán, azt is elmondhatjuk, hogy a szoclib kormányok nem tekintették magukat a nemzet egyedül hiteles képviselőjének; nem zagyváltak arról, hogy a velük olykor kritikus civil szervezeteket senki sem választotta meg. Általában véve politikájuk nem arra irányult kizárólag, hogy a maguk bázisát valahogy megtartsák; és egész politikájuk nem volt mindenestül alárendelve törvénysértéseik, netán lopásaik fedezésének, takarásának.

Nem bitoroltak el mindent, nem igyekeztek fölszámolni minden autonómiát – általában véve keresték a megegyezés lehetőségeit, még akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált: ellenzéke soha, semmiben sem akar vele megegyezni.

Szóval, voltak már hazánkban is olyan időszakok, amikor a kormány bizonyos értelemben nyugalmat szeretett volna, és a tőle telhetőt általában igyekezett meg is tenni azért a nyugalomért.

Hanem a Fidesz-„kormányokkal” kezdettől más volt a helyzet. Bizony, már 1998-tól sem úgy viselkedett a „nemzeti hatalom”, mint amely a maga kormányzásához szükséges nyugalmat igyekezett volna megteremteni.

Mert elsődleges célja sosem a polgári értelemben vett kormányzás volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.