MI ÍGY NYITUNK MEG

HUPPA BLOG
Szerző: Török Mónika
2017.07.14.



Hát megvolt a megnyitója a vizes VB-nek.
Mi így nyitunk meg. A víz jegyében.

Megmutatjuk a világnak, hogy hinnyeteringette, azt a rézfánfütyülős rézangyalát nekije, vizesen.

Bevilágítunk az Orbán-várba, színpadra visszük a magyar történelmet – már amennyi eszünkbe jut róla, nekünk, a harmadosztályú vidéki kultúrházas szervezőknek, akiknek viszont sok pénzt adtak, csak el kell költeni, mert hát ez a terv.

Impozáns színpadképeken lovagoljanak hátrafelé nyilazva a honfoglalók (nyilván volt náluk víz),

A török hódoltságot udvariasan kihagyjuk, mert bár a törökök honosították meg azt a szokatlan gondolatot, hogy a vízzel tisztálkodni lehet, és e célból rengeteg fürdőt építettek, átugrottuk.

Sziszi királyné sokat hajózott, a magyar huszárok ír szteppeltek, megszólalt a csodazongora is, ami rohadt drága és senkinek nem kell a világon rajtunk kívül, és nekünk se nagyon. A Liszthez is vizet kell adni, hogy valami legyen belőle, milyen szerencse, hogy ott folyik a Kék Duna.

Hogy az Anna-bált miért kellett pont egy unott divatbemutató keretében megidézni, arról lövésünk nincs, szemlátomást a szereplőknek sem volt, miért kell hosszú percekig unott arccal le s föl járkálniuk a színpadon és ehhez mi köze a víznek vagy a sporteseménynek, de biztos jó reklám volt Zoób Katinak.

A “Vágyom egy nő után” talán kissé erős felütés volt, már épp kezdtük várni Hacsekot és Sajót, de, mint tudjuk, ez az ország megvédi azért a polgárait.

Mondjuk, majd számonkérjük Fáskerti elvtársat a legközelebbi ülésen, miért nem sikerült összepasszítani időnként a korokat és a zenéket, majd önkritikát gyakorol és mi megbocsátjuk neki azt a 80-100 éves csúszást.

Nem felejtünk el kitüntetést adni a szteppelő huszároknak – ezt felírjuk valahová, mert hátha mégis elfelejtjük (ó, bárcsak!)

Himnusz szerencsére volt. A kameramant azonnal elbocsátani! Hosszan időzött azon, amikor a veretes sorok között Orbán önfeledten turkált az orrában...

ITT OLVASHATÓ