- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2017.07.24.
Régebben nem kellett ilyesmivel foglalkoznia, hiszen anyagi gondjai nem voltak. A férje jól keresett, szépen éltek. Így tudta mindenki, ők szépen élnek. Elég volt egy jó alapozó, egy csinos sál ügyesen megkötve, egy hosszú ujjú blúz.
A dolgok természete persze ettől mit sem változik, ahogyan a probléma sem oldódik meg.
Mikor tovább nem halogatható, döntésre jut. Ma oda megy, a végrehajtó irodájába. Elintézi. Megbeszéli. Nem húzza tovább.
Oda sem figyelve hogy mit is vesz magára felöltözik, leballag a buszhoz. Kicsit vonszolja magát, nagyon nem szereti ezt a napot.
Várakozás közben körbepillant. A megállóban vele együtt várakozó emberek arca az éghez hasonlóan mosogatórongy-színű. Hang sem igen hallatszik, kivéve egy fiú kezében kuruttyoló telefont.
A busz ijesztő zajokat vonszolva maga körül a megállóba vánszorog. A végén üvöltve fékez, nagyot rándul a teste. Mintha száguldva érkezett volna.
A következő tiszta pillanat, amikor megérkezik a komor épület elé. A névtáblákat böngészve fedezi fel, több végrehajtói iroda működik az emeleteken. Előkotorja a borítékot, hogy biztos legyen a név.
A második emeleten megtalálja a keresett névtáblát. Kopog, senki nem felel, hang sem hallatszik. Elszántan benyit.
Várakozásával szemben nem üres a váró.
Egy elegáns pult mögött fiatal nő telefonál lelkesen. Bár láthatólag zavarja az előtte ácsorgó szerzet, de azért dacosan tovább csicsereg a marokmobilba.
Végül csak elköszön a készüléktől, felpillant.
Igen, ez az az iroda. Várni kell. Addig üljön le!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.