Szerző: Gyarmati Andrea
2017.07.22.
Mondom, három évet dolgoztam ortopéd orvosként. Számos műtét, kötözés, gipszelés és élmények felnőtt betegek gyógyítása kapcsán. Miképpen a gyerek nem kicsinyített felnőtt, a felnőtt sem nagy gyerek. Sok minden van másképp, tünet, gyógyszerelés, de még betegségek is, melyek gyerekkorban még nem jelentkeznek. Olykor a Földön töltött idő rövidsége miatt sem.
Még nem hat a rossz olyan régen, hogy bajt okozna. Talán így a legérthetőbb.
Kopások, terhelés, túlsúly, rossz minőségű táplálék, mozgáshiány – megteszik a magukét évtizedek alatt. A krónikus ízületi bántalmak, a dagadás, a fájdalom, a mozgáskorlátozottság eljut egy olyan fokra, amikor sajnos már csak a műtét jöhet szóba. Az egy másik kérdés, hogy a betegség oka nincs kiküszöbölve, tehát a baj továbbra is baj marad, de most nem erről akarok mesélni.
Ha nem változtatsz azon, ami egy betegséget előidézett, nem gyógyulsz meg tartósan, ebben biztos vagyok.
Életmódváltás, mondják, de a kivitelezéshez komoly elhatározás és kitartás kell. Megéri, de a befektetés hosszú távon térül meg.
Nem szólnak már másnap a fanfárok, hónapok, olykor évek kitartó munkájával érhető el eredmény. Fogyás, jobb erőállapot, jó közérzet.
Hányszor hallottam, hogy egyszer élünk, most akarom jól érezni magam! Jót enni, jót inni, mulatni, pörögni. Látod, ettől is szép az én hivatásom: egy gyerek kevesebbet árt még magának. Sokat mozog, annyit eszik, amennyi jól esik, és sokáig valóban jól van. Ha hagyják.
Szóval, aznap már a sokadik protézisműtét. Törlések, öltés, vérzéscsillapítás: műtét. Minden a legnagyobb rendben megy.
Zárjuk a sebet, kész az aznapi műtéti program. Három nap múlva az egyik betegnek felszökik a láza.
A sebe békés, fájdalma sincs több, nagyobb a szokásosnál, de lázas. Vérvétel, sebrevízió, gyógyszerek. A láz nem múlik. A leletek nem mutatnak semmi kórosat, de a láz makacsul tartja magát.
Tanakodunk:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.