Szerző: Zöldi László
2017.07.25.
Sokféleképpen értelmezték a miniszterelnök tusványosi beszédét, egy mozzanat azonban elsikkadt belőle. Miközben Orbán Viktor pontokba foglalta az erős ország ismérveit, megfogalmazta azt az alaptézist is, hogy akkor lehet erős „ha a sorsát befolyásoló, stratégiai ágazatokban erőteljes többségi tulajdon van”. Ide sorolta az energia-, a bank- és a médiaszektort, amelyekben „egyértelmű nemzeti többség van”. Elárulta, hogy mintegy ezermilliárd forintot költött „az oktalanul privatizált” ágazatok visszavásárlására.
Az energia- és a bankpolitikához nem értek, médiapolitikát viszont negyedszázada tanítok. Azon tűnődöm, vajon szükség volt-e a külföldi tulajdonban lévő médiumok visszavásárlására. Arra jutottam, hogy a kormányzati médiapolitika mérföldköve 2015. február 6. Az úgynevezett G-napon vált nyilvánvalóvá, hogy a rendszer két alapembere, Orbán Viktor és Simicska Lajos összeveszett. Kibékíthetetlen ellentétük azt sugallta, hogy a miniszterelnök médiáról vallott elképzelése súlyos csorbát szenvedett. Ekkor derült ki, hogy kár volt egy kézbe adni a kormányközeli médiumok tulajdonjogát, a szakítással ugyanis a nyilvánosságiparban megszűnt az „erőteljes” nemzeti (hozzá hű) többség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.